🎤 Rákóczi Kinga
A Gheorghe Șincai Technológiai Líceum és a Bolyai Farkas Elméleti Líceumba tagolódott II. Rákóczi Ferenc Római Katolikus Gimnázium tanulóinak egy különleges színházi élményben lehetett ma részük.
A sepsiszentgyörgyi Osonó Színházműhely az Ahogyan a víz tükrözi az arcot című dokumentarista előadását vitte színre számukra, a Mihai Eminescu ifjúsági házban. A darab immár 12. éve nagy sikernek örvend. A második marosvásárhelyi előadás már 622-ik volt a sorban, mondta el Fazakas Misi társulatvezető. 24 országban léptek fel.
A két iskola magyar tanárai úgy gondolták, hogy az előadás által olyan témákkal szembesítik diákjaikat, amelyek a mindennapjaik részei lehetnek, de nem beszélnek róla.
Bálint Etelka magyar szakos tanárnő, portálunknak elmondta, hosszas szervezés előzte meg a mai eseményt, de örömmel tölti el, hogy sikerült összehozni. Meggyőződése, hogy ez a ,,kellemetlen színház,, sok diákjának többet fog jelenteni, mint egy egyszerű előadás.
Az előadásban megjelenített problémák közül a pedagógus elsőként a szülők illetve a diákok közötti konfliktus tematikáját emelte ki, majd hozzátette, diákjai szembesülnek a társadalmi nagy kérdésekkel, mint például a romániai valóság, a tanügyi kérdések, az iskolakerülés kérdésköre, a drog vagy akár az abortusz is.
„Ez egy egyszeri, lehet első, lehet utolsó élmény, amelynek nagyon erős impulzusa lehet. Van olyan probléma, amikor a tizenéves a magánnyal, a kiszolgáltatottsággal, a maga tinédzserkorhoz tartozó gondjaival egyedül érzi magát és nem igazán vannak olyan alkalmak amikor ezekről a kérdésekről nyíltan, bátran beszélgethet, mert talán senki nem is kíváncsi a véleményére vagy akár a gondjaira.”
Az Osonó Színházműhely társulatvezetője, Fazakas Misi portálunknak elmondta, egy drámatáborban gyűjtötték össze azokat a témákat, amelyeket a darabban feldolgoznak. Összesen 78 különböző problémát jelenítenek meg.
„megérett bennünk a vágy, hogy megmérjük a minket körülvevő társadalom lázát és erről beszéljünk a színház eszközeit felhasználva. Előadásunk dokumentarista jellegű, amelyben a fiatalokat érintő társadalmi, szociális problémákat kutatjuk, így a magányos gyerekek, a tehetetlen szülők, a kiszolgáltatott fiatalok és saját magunk történeteit szőttük színházi eseménnyé, folyamatosan keresve a magunkkal, nézőkkel és az Istennel való találkozás lehetőségét. Hosszú beszélgetéseink és egyéni megnyilatkozások eredménye egy közös forgatókönyv lett. Ennek színházi térbe helyezésekor megtapasztaltuk a közösségi alkotás és határaink feszegetésének élményét, létrehozva lelkünk rezdüléseinek derűs vízióját és megmutatva arcainkat, ahogyan a víz tükrözi azokat.„
– mondja a társulatvezető.
Az előadás után egy jó hangulatú beszélgetésre került sor, amikor a diákok véleményt mondhattak, állást foglalhattak és kérdéseket tehettek fel. Hozzászólásaikból az is kiderült, hogy milyen téren érzik érintettnek magukat, melyek a kor legnagyobb veszélyei. A kitaszítottság, a kicsúfolás, és a magány. Mondhatnánk, hogy a mindenkori kamaszok gondjai, de már rég nem áll meg ez csak a tizenévesek szintjén. A társadalom változik, de nem föltétlenül a jó irányba – állapította meg az egyik résztvevő.