„Ma, amikor szabadon beszélhetünk, könnyű elfelejteni, hogy a kimondott szó egykor életveszélyt jelentett” – hangzott el az 1956-os forradalom emlékére szervezett marosvásárhelyi megemlékezésen. Október 23-án a Keresztelő Szent János-plébánián tartott ökumenikus istentiszteleten és a Várudvarba tartó fáklyás meneten a szabadság eszméje és a hősök emléke előtt hajtottak fejet az ünneplők.
Az RMDSZ szervezésében zajló eseményt Péter Arthúr főesperes-plébános nyitotta meg, aki azokra emlékezett, akik életüket adták meggyőződésükért. Szénégető István plébános kiemelte: minden nagy küzdelem mögött ott a hit és a küldetéstudat – ahogy az ötvenhatos hősök esetében is. Hozzátette, 1956 után még 33 évet kellett várni a valódi szabadságra.
A református egyházmegye esperese, Csenteri Levente a Zsoltárok könyvéből olvasott fel, Szakács György unitárius lelkész pedig „a szabadság eszméjét imádkozta ki a templom csendjéből”. Az istentiszteletet Papp Noémi evangélikus lelkipásztor áldása zárta.
Magyarország csíkszeredai főkonzulátusának üzenetét Both Hajnal konzul tolmácsolta, aki hangsúlyozta: az ötvenhatosok nem hősök akartak lenni, hanem szabad emberek. Szavait csendes figyelemmel hallgatta a közönség, amely később a forradalom tanúját, Kelemen Kálmánt is köszönthette. A hét évet börtönben töltő egykori diák szerint „a szenvedés nem hiábavaló, ha az ember el tudja fogadni azt”.
Az ünnepség végén a résztvevők fáklyákkal vonultak a Várudvarba, ahol a kopjafánál helyezték el a megemlékezés koszorúit.