Hóviharban rekedt turisták, lavina alá sodort favágók, eltűnt gyerekek keresése drónnal – és olyan is előfordult, hogy a hegyen kellett levezetni egy szülést. Ez is része annak a húszéves történetnek, amelyet a Maros Megyei Hegyimentőszolgálat írt az elmúlt két évtizedben.
„Az egyik legemlékezetesebb bevetésünk az volt, amikor egy juhász felesége a hegyen kezdett vajúdni. Mire odaértünk, már nem lehetett szállítani – ott, a hegyen született meg a gyermeke, de egy gombászó nővel is hasonlóan jártunk”
– idézte fel Kovács Zoltán Róbert, a Maros Megyei Hegyimentőszolgálat vezetője, amikor az elmúlt évtizedről kérdeztük. A Maros Megyei Tanács hegyimentőszolgálat ugyanis éppen húsz éve kezdte meg munkáját Maros megyében.
Az újsághirdetéstől a „kommandós” hegyimentőkig
A történet 2004-ben kezdődött, amikor a törvény előírta, hogy minden hegyvidékkel rendelkező megyében létre kell hozni egy hegyimentő csapatot. Kovács Zoltán Róbert akkoriban egy újsághirdetésben találkozott a felhívással, és önkéntesként csatlakozott a frissen szerveződő alakulathoz. „Az első bevetések után döntöttem el, hogy ez lesz az életem” – mondta.
Az évek során a Maros megyei szolgálat országos szinten úttörővé vált: a klasszikus hegyimentés mellett barlangi mentést, búvárbevetéseket, kutyás egységeket és drónpilótákat is felállítottak.
„Egy olyan multifunkcionális csapatot építettünk, amely kommandószerűen képes bármilyen bevetésre. Ma már a romániai hegyimentők 90 százaléka ezt a modellt követi”
– hangsúlyozta Kovács.
Kevés ember, rengeteg feladat
Jelenleg 15 alkalmazott és több mint 40 önkéntes dolgozik a szolgálatban, de Kovács szerint legalább 60-65 hivatásosra lenne szükség ahhoz, hogy szabályosan és biztonságosan lefedjék Maros megye négy munkapontját. „Az önkéntesek nélkül egyszerűen nem tudnánk helytállni” – mondta.
Ha a létszámot nem is tudták úgy növelni, ahogy szerették volna, technikailag rengeteget fejlődött a hegyimentőszolgálat az elmúlt években.
„A Maros Megyei tanács ebben a húsz évben teljes mértékben odaállt mellénk. Amilyen felszerelést kértünk, tudták biztosítani, így mindig a legjobb járművekkel és technikával dolgozhattunk. Ez az, amivel kompenzálni tudjuk a kevés alkalmazottat”
– tette hozzá.
A fejlődést a korszerű felszerelések is segítették: könnyebb, strapabíróbb ruházat, hordozható defibrillátorok, hómobilok, ATV-k és drónok állnak a hegyimentők rendelkezésére. „Ma már előfordul, hogy nem is kell kivonulnunk a terepre: egy eltévedt turistát drónnal irányítunk vissza a kijelölt ösvényre” – magyarázta a hegyimentő.
Egy életre szóló hivatás
Kovács személyesen is minden területen kipróbálta magát: hegyimentő, barlangi mentő, búvároktató, paramedikus, kutyás és drónpilóta. „Én sosem kértem olyat a csapattól, amit előbb ne próbáltam volna ki magam. Ez nemcsak munka számomra, hanem életforma” – vallja.
(X)