X-Faktor, The Voice, Erdély Hangja, majd ismét X-Faktor – számos tehetségkutató színpadán villogtatta meg tehetségét az évek során a szovátai születésű, de jelenleg Székelyudvarhelyen élő Abodi-Nagy Blanka. Legutóbb tavaly ősszel szurkolhattunk neki a magyarországi X-Faktor színpadán, ahol a kétgyerekes édesanya nemcsak hangjával, hanem szerénységével, alázatosságával is gyorsan belopta magát a nézők szívébe. Hogy miként alakult azóta a kiváló tehetséggel megáldott énekesnő zenei karriere, erről faggattuk Blankát.
– A zene, az éneklés, a színpad már kisgyerekként közel állt a szívedhez? Az óvodás, kisiskolás Blanka is szívesen énekelt, táncolt, szerepelt?
– Érdekes kettősség volt jellemző rám gyerekként, mert egyrészt nagyon vonzott a zene, tánckörre is jártam, másrészt nagyon szégyenlős kislány voltam. Volt azonban egy meghatározó pozitív élményem a színpadon: úgy harmadik osztályos lehettem, egy regemondó versenyen egy népdalt is elénekeltem, ami egyértelműen felébresztett bennem egy elhatározást, hogy én színpadi ember akarok lenni és azon belül is énekes. A zárkozottságra való hajlamom és a nyitás iránti vágyam kettőssége bizony sok munkát adott nekem magammal, még felnőttként is.
– Mikor döbbentél rá, hogy van egy, a Jóistentől kapott tehetséged és neked “dolgod van” a zenével?
– A tanítónénim bátorította a szüleimet, hogy adjanak zeneiskolába, ötödik osztálytól, így kerültem Székelyudvarhelyre a Dr. Palló Imre Művészeti Iskolába, ahol fuvolázni tanultam, majd klasszikus énekszakon végeztem. Egy nagyon kedves és kiváló énektanárnőm volt, aki Marosvásárhelyről járt át, Kocsis Ilonának hívták. Nagyon szerettem. Mindig is éreztem, hogy dolgom van a zenével, de nem tartottam magam különösebben jó énekesnek. Zavart a hangom, ha visszahallgattam és sokáig azt hittem, az emberek kedvességből mondják, hogy tetszik nekik. A líceum után úgy alakult, hogy tagja lettem egy rendezvény-zenekarnak és magánúton tanultam tovább az éneklést. A zenekar nagy lehetőség volt számomra, hogy megszokjam a színpadot, a közönséggel való kapcsolatteremtést. A zenekarvezető, Olti Attila pedig nagyon jó zenész szakember, aki kezdettől fogva segített és irányított. Emellett felkerestem énektanárokat, akiktől sokat tanultam és akik a mai napig nagyon közel állnak a szívemhez. Érdekes módon ezúttal is két marosvásárhelyi tanárnőt ismertem meg, Imre Beatrix Leila és Boros Emese személyében. Emesével olyan szoros barátságot kötöttem, hogy ő a nagyobbik fiam egyik keresztanyukája.
– Több alkalommal is szerepeltél tehetségkutató műsorokban. Milyen tapasztalatokra tettél szert?
– 2011-ben voltam először az X-faktorban. Akkor indult a második évad, engem meg benevezett a barátom. Akkor Nagy Feró volt a lányok mentora. Az élő show küszöbén estem ki, a mentorházas fordulónál. Megviselt nagyon, mert amúgy is bizonytalan voltam magammal, mint énekessel kapcsolatban és ez a tapasztalat visszaigazolta az akkori kétségeimet. Szerencsére itthon indult az Erdély Hangja nevű verseny, amire szintén be-neveztem, puszta dacból talán, azt viszont megnyertem, így megint elgondolkodtam, hogy csak tudnék jó énekes lenni. Visszamentem 2012-ben Magyarországra, a The Voice tehetségkutatóba, de ismét az élő show küszöbéig jutottam.
– Mi ösztönzött arra, hogy a tavaly ismét belevágj, mi volt a célod az X-Faktorral?
– A versenyek után maradt bennem egy hiányérzet. Hiába mondtam ugyan, hogy többé sosem nevezek be, megmaradt bennem a keserűség, hogy nem sikerült megmutatnom magam ezeken a színpadokon. A Voice-ban kritikaként az is megfogalmazódott felém, hogy nem vagyok elég nyitott. Éreztem, hogy ha ezt felül akarom írni, akkor neki kell futnom még egyszer.
– Hogyan élted meg a versenybeli mindennapokat? Kétgyerekes édesanyaként nagy bátorság volt belevágni egy ilyen, intenzív felkészüléssel járó tehetségkutatóba.
– Az, hogy megélhettem, hogy képes vagyok közvetlenül, nyitottan adni, kifejezni magam a színpadon, a dalok és a szavak által, valamint az interjúkban, talán ez volt a legnagyobb elégtétel számomra a 2024-es verseny kapcsán. Persze adódott jó pár kihívás, és azzal, hogy ezeket sikerrel vettem, segített az önbizalmamon. Gondolok itt azokra a helyzetekre is, amikor a kisebbik fiammal ketten repültünk ki Budapestre, úgy, hogy előtte egyikünk sem repült még. Igyekeztem ajándékként megélni minden tapasztalatot és attól függetlenül, hogy nem esett jól a kiesés, mégis egy határozottan pozitív élményként maradt meg bennem az ott töltött idő. A családom is támogatott, még közös kirándulás is kerekedett a zsűri előtti megmérettetésből.
– A tehetségkutatókban hallottunk tőled már rock-ot is, de talán a Rózsa Magdi Egyszer című dala állt a legközelebb hozzád, a személyiségedhez. Magánemberként milyen zenét szeretsz?
– Úgy gondolom, egy versenyen több zenei stílusban is kell látniuk/hallaniuk a mentoroknak, ahhoz, hogy el tudják dönteni, szeretnének-e a velünk dolgoni, ezért igyekeztem különböző stílusokat színpadra vinni. A Presszer Gábor által, Rúzsa Magdinak írt Egyszer azért volt kihívás, mert nagyon egyszerű dal és a nehézsége éppen abban áll, hogy nagyon kell mögé a tartalom, és hát valóban, nagyon szeretem is ezt a dalt. Három fordulóra számítottam. Arra gondoltam, hogy a táborba elviszek egy másik végletet, így lett egy rock dal, aztán ha úgy alakul, a mentorházba egy nagyobb ívű dalt. A verseny kicsit változott a legutóbbi óta és nem volt harmadik forduló, én meg ismét búcsúztam az élő show küszöbén.
Magánemberként a zene terén mondhatni mindenevő vagyok, viszont pár éve itthon, ha csak teszem a dolgom, zene helyett leginkább podcastokat, előadásokat szoktam hallgatni, ha viszont zene, akkor a komoly zenétől a legújabb slágerekig találok kedvemre valót.
– A tehetségkutatóban való szereplésed nyomán szerzett ismertség hozott-e újabb szakmai lehetőségeket számodra?
– Azzal, hogy felléptem az X-faktorban, kicsit magamra vontam a figyelmet. Voltak, akik emlékeztek rám, felismertek, mások megismertek. Igyekszem kihasználni a lehetőséget és adni szeretettel magamból, mindazoknak, akik érdeklődéssel fordulnak felém. Koncertfelkéréseket is köszönhetek a versenynek, remélhetőleg továbbra is jönni fognak ezek a lehetőségek. A terveim közt szerepel új dal kiadása is, ha a Jóisten is úgy akarja, legalább egy, mindenképp megjelenik ősszel.
– Mivel foglalkozol jelenleg, ma is a zene tölti ki a mindennapjaidat?
– 2022-ben elvégeztem a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem zenepedagógia szakát. Eddig a kisebbik fiammal voltam otthon, most már két éves múlt és szeretnék elkezdeni ének- és zenetanárként is “működni” a közeljövőben. Most ezen is dolgozom, hogy jó énektanár lehessek és készülök, hogy egy-két éven belül iskolában is taníthassam a zenét.
Menyhárt Borbála