A hegyekben egyre gyakoribbak a kígyókkal való találkozások és a tapasztalat az, hogy a kígyómarásos esetek háromnegyedében a megmart személyek önszántukból érintik meg a kígyókat – figyelmeztet a Maros Megyei Hegyimentő-szolgálat. Ajánlott tehát óvatosnak és körültekintőnek lenni, hiszen tudni kell, hogy a mérges kígyók csak akkor támadnak, ha veszélyben érzik magukat vagy meglepik őket.
A hegyimentők közleményükben több hasznos tanácsot is megfogalmaztak annak érdekében, hogy elkerüljük a kígyómarást. Ha olyan területre kirándulunk, ahol előfordulhatnak kígyók, ajánlott olyan ruházatot viselni, amely fedi a lábakat, ugyanakkor kerülendő úgy leülni a földre, vagy köveket elmozdítani anélkül, hogy előtte ellenőriznénk a helyet. Ha távolról kígyót látunk, jó elkerülni, semmiképp nem szabad provokálni, ha pedig nagyon közel van, akkor inkább maradjunk mozdulatlanok, így általában magától távozik.
A viperamarás klinikai tünetei több tényezőtől függnek: a beadott méreg mennyiségétől, a marás helyétől, valamint az áldozat egészségi állapotától. A méreg helyi és rendszerszintű (az egész szervezetre ható) tüneteket is okozhat, ritkán halálhoz vezet. A halálesetek főként gyermekeknél (a testsúlyhoz képest nagyobb dózis miatt) és időseknél fordulnak elő – áll a közleményben.
A viperamarás helyi tünetei: harapásnyomok, helyi duzzanat, vérrel telt hólyagok. Általános tünetek: láz, izzadás, hányinger, hányás, hasi fájdalom, hasmenés, ájulás, légzési nehézségek, mellkasi fájdalom, görcsök, kóma, egyéb neurológiai tünetek, vérzések, csalánkiütés, anafilaxiás sokk (az arc, nyelv, légutak duzzanata, légzési nehézség, alacsony vérnyomás, tapinthatatlan pulzus).
Kígyómarás esetén a sérültet biztonságos helyen, fekve kell elhelyezni, esetleg stabil oldalfekvésbe, ha eszméletlen és azonnal riasztani kell a 112-es segélyhívószámot vagy a Salvamont Országos Diszpécserközpontját.
A sebet tiszta vízzel vagy hidrogén-peroxiddal (oxigénes víz) kell leöblíteni. Ajánlott eltávolítani el az ékszereket a megmart végtagról, mert a duzzanat miatt később már nehéz lesz ezeket levenni. A harapás helye fölé rugalmas pólyával kötést kell tenni, hogy lassítsuk a méreg nyirokkeringés általi terjedését. A kötést csak kórházban, az ellenméreg beadása után szabad eltávolítani. Nem szabad túl szorosra kötni, egy ujjnak be kell férnie a kötés alá.
A hegyimentők figyelmeztetnek: tilos bemetszést vagy égetést alkalmazni, a sebet „kifacsarni” vagy kiszívni (akár szájjal, akár eszközzel), jeget vagy szorítókötést használni, bármilyen anyagot vagy áramot alkalmazni a sebre.
A megharapott végtagot sínbe kell helyezni, hogy megakadályozzuk az izommozgásokat, melyek gyorsítják a méreg szétterjedését. A végtagot semleges vagy a szív szintjénél alacsonyabb pozícióban kell tartani, nem magasabban. Anafilaxiás sokk esetén azonnali adrenalininjekció szükséges, gyógyszertárakban kaphatók öninjekciós készletek (pl. Anapen, Epipen), amelyeket a súlyos allergiások elsősegélycsomagjába ajánlott beépíteni. Az adrenalin mellett antihisztaminok is hasznosak (ezek enyhébb reakciók esetén is alkalmazhatók, az adrenalin pedig csak súlyos formák – sokk – esetén szükséges). Keringés- és légzésleállás esetén azonnal meg kell kezdeni az újraélesztést. A sérültet hordágyon kell szállítani a kórházba, kerülve a mozgást (nem szabad járnia). Az ellenmérget csak kórházban, közepes vagy súlyos mérgezés esetén adják be – szögezik le a hegyimentők.