Bajba jutott személyeket talál meg és életeket ment – ez a munkája a 11 éves, tapasztalt holland juhásznak, Tasnak, aki évek óta hűségesen segíti a Maros megyei hegyimentők munkáját és egyike az ország lavinamentő kutyáinak. Bár a kora ellenére Tas még nagyon jó formában van és a mai napig remekel a bevetéseken, hamarosan vissza fog vonulni, és gazdija, Kovács Zoltán Róbert családi otthonában élvezi majd a gondtalan nyugdíjas éveket.
A Maros megyei hegyimentőszolgálat munkáját két mentőkutya segíti, az egyik, Lucky, az egyéves labrador, Ferenczy István hegyimentő kutyusa, aki még nagyon fiatal. Ő fogja helyettesíteni a nyáron elpusztult édesapját, Nérót, akitől remélhetőleg jó géneket örökölt és jó keresőkutya válik belőle – mondta bizakodóan Kovács Róbert, a hegyimentőszolgálat vezetője.
A Maros megyei hegyimentők ugyanakkor egy nagyon tapasztalt kutyusra is számíthatnak, Kovács Róbert holland juhászára, Tasra, aki már 11 éves, így hamarosan nyugdíjba fog vonulni – árulja el a gazdája, aki szerint általában 12-13 éves korukig tudják a keresőkutyák megfelelően ellátni a feladataikat, így annak ellenére, hogy Tas még nagyon jó formában van, és a gyakorlatokon, illetve a kereséseken, mentéseken is sikeresen helytáll, lassan le kell cserélni.
Tas, Kovács Róbert családi kutyája, a hegyimentőknél ugyanis az a szokás, hogy a munkájukat segítő négylábúak a saját kutyáik, az otthonaikban tartják őket, kutyaiskolába, különféle képzésekre viszik, illetve minden évben vizsgáztatják őket. Miután pedig nyugdíjba vonulnak, a családi kutyusként élnek tovább a gazdijukkal.
Nem egyik napról a másikra lesz a négylábúból keresőkutya
A Maros megyei hegyimentők vezetője leszögezte, egy keresőkutya képzése folyamatos, egy éves koráig az alapokra és engedelmességre kell nevelni, utána kezdődhet a keresés tanítása, majd a lavinamentés. Ez egy elég nehéz időszak, mind a kutyusnak, mind a gazdinak, hiszen a négylábú általában két-három hónaposan kerül a gazdájához, és egyéves kor körül lehet elvinni, hogy egy országos bizottság letesztelje, lehet-e belőle mentőkutya. Két hónapos korától egyéves koráig pedig a gazdinak fel kell készíteni őt a feladatokra, amelyek a teszt részei. Ha eléri a megfelelő pontszámot, akkor továbbléphet, azaz elkezdhet keresőkutya-kiképző iskolába járni.
Ezek több hetes képzések, amelyeket egy évben többszőr szerveznek meg, de emellett napi szinten kell foglalkozni a kutyussal kb. két-két és fél éves koráig. Ekkor érik el azt a tudásszintet, hogy már nem muszáj napi szinten foglalkozni velük, de így is ajánlott legalább heti két-háromszor és ilyenkor a keresőgyakorlatokra kell fókuszálni a többi játék mellett – ismertette a keresőkutyává válás folyamatát a hegyimentők vezetője.
Életmentés a játékért
A mentőkutyáknak a segítségnyújtás tulajdonképpen játék. A kiképzésük, hogy nyomokat keressenek, áldozatokat, eltűnt személyeket találjanak meg az erdőben, a hegyekben, hóban, arra épül, hogy ha teljesítik ezt a feladatot, akkor játék lesz a jutalmuk. A kutya azért keresi meg az eltűnt személyt a gyakorlatokon, mert azt gondolja, az játszani fog vele, úgy van tanítva, hogy mindig annál, akit megtalál, ott van a kedvenc játéka. – Azok a legjobb kereső kutyák, akik játékért teszik a dolgukat, nem pedig ételért, jutalomfalatért – teszi hozzá Kovács Róbert.
Valós vészhelyzetekben a kutya nem tudja, hogy sérültet vagy eltűntet keres, csak annyit, hogy meg kell találjon valakit, aki a földön van, hiszen a gyakorlatok során arra tanítják meg, hogy fekvő vagy a földön ülő személyt kell keressen. Fürkészik, és ha a földön ülő vagy fekvő személyt talál, megáll mellette és addig ugat, amíg oda nem érnek a kereső csapatok. Valós helyzetben pedig természetesen nem az áldozattól, hanem a gazdijától kapja meg a kedvenc játékát, de őt ez nem érdekli, a lényeg hogy játszani tudjon.
Hihetetlen szaglásuk van, például lavina esetén, egy tapasztalt, hatfős hegyimentő csapat egy futtballpályányi területet hat-hét óra alatt tud átkutatni, egy kutya erre tíz perc alatt képes. Akár három-négyméteres hóréteg alatt is megérzi a szagot. És azon a területen, amit a kutya átfésült és nem jelzett semmit, biztos hogy nincs áldozat – világított rá a kutyus egyik legfőbb erényére Kovács Róbert.
Az ő területén más kutyának nincs keresnivalója!
Amikor éppen nem “dolgozik”, a szabadidejében Tas játékos családi kutya, nagyokat alszik a Kovács család nappalijában, és óriási boldogság számára, amikor a gazdijával mehet a hegyre. Fő eledele a kutyatáp, de a Kovács gyerekek gondoskodnak róla, hogy jutalomfalatokkal rendszeresen örömöt szerezzenek neki.
A mindennapokban is látszik, hogy egy képzett, jól nevelt, szófogadó kutya, aki hallgat a gazdájára, amit viszont nehezen visel, ha betoppan a környezetébe egy másik domináns kutya. A nyáron elhunyt kollégája, Néró is egy domináns kankutya volt, ezért nagyon oda kellett figyelniük a gazdiknak, hogy ne kapjanak össze. Érdekes azonban, hogy bevetéseknél sosem állt fel ez a veszély, olyankor teljesen “kikapcsolnak”, és kizárólag a feladatra összpontosítanak – tette hozzá Kovács Zoltán Róbert.
Menyhárt Borbála