Több évtizedes káoszban igyekszik rendet tenni Császár Károly.
🖋 Portik Vilmos
Sokszor negatív értelemben beszélnek a „röghöz kötésről”. Pedig ma már a magunk földjeiről beszélünk, nem a földesurakéról. Emiatt én inkább ragaszkodásként értelmezem, valahányszor ilyesmit állami intézkedés kapcsán olvasok.
Császár Károly munkásságát is ebben a kontextusban tartom kulcsfontosságúnak. Ő az, aki felismerte, hogy a földet, amit apáink és anyáink műveltek, úgy tudjuk őrizni, megtartani, ha a „papíron is tisztázzuk”.
Sokunk családjában hangzott el olyasféle mondat, hogy „ez a föld itt, ettől az ároktól addig a fáig, a miénk, fiam”. Egyazon közösségen belül sokáig elég is volt ez a kijelentés. A közösség minden tagja tudta, hogy a szántó, kaszáló vagy éppen belsőség kihez tartozik. Viták maximum abból adódtak, hogy az utolsó kaszasuhintás a szomszéd területéből is leszedett egy fél rendet.
A rendszerváltás után azonban más idők jöttek. A jogi keretek rendezetlensége miatt sok visszaigénylés félbemaradt, az öröklések tisztázatlanok maradtak, telekelések megfeneklettek. A mi családunkban is, amikor egy telekelési ügybe fogtunk, régi, kézzel írott szerződések, közjegyzői okmányok és kommunista dokumentumok kerültek egymás mellé. Azt tükrözték, hogy az elmúlt évszázadban államhatárok jöttek és mentek az emberek feje fölött, az állam berendezkedett így is, meg úgy is, de az emberek földhöz való viszonya sokat nem változott. Egy kézszorítás és néhány papírra vetett sor elég volt a tulajdonjog átadásához.
A hirtelen érkezett demokráciában azonban a zsebszerződések, a gazdák és városiak közötti földvásárlások kaotikus jogi helyzetet teremtettek. Spekulánsok és ügyeskedők is megjelentek, kihasználták a helyzetet, és sok esetben a földek, amelyeket dédszüleink még izzadságos munkával dolgoztak meg, illetve az azokból származó haszon, már nem a helyi közösségeket gyarapította.
Császár Károly felismerte, hogy szabályozások nélkül a mi kisközösségeink vesztesei lesznek a változásoknak. Csendben, de kitartóan dolgozott azon, hogy a törvényeket módosítsa, és lehetővé tegye a tulajdonjogok tisztázását. Most már jogilag is birtokba vehetjük azt, ami valójában mindig is a miénk volt. Hajlamosak vagyunk átsiklani az ilyen munka fölött, holott bekezdésről bekezdésre, néhol mondatról mondatra, minden román párt illetékesével személyesen egyeztetve kellett újrafogalmazni a törvényt. Nem kis eredmény ez, főleg azok számára, akik építkezni, gazdálkodni szeretnének vagy támogatásért folyamodnának. Márpedig a megmaradásunk itt kezdődik. Ha papírunk is van arról, hogy ami a miénk, az elvitathatatlanul a miénk.
Az élet nem áll meg, és a világ már más követelményeket támaszt. Ma már szabályozások védik az életmódunkat és környezetünket, számítógépes nyilvántartásba centiméterre pontosan vezetik fel a birtokainkat, drónokkal és műholdakkal követhetjük a változásokat. S ez így is van rendjén, mert egy olyan nemzedék kell mindezt átvegye, és gyarapítsa, ami már ahhoz szokott hozzá, hogy a repülőjegyét, szállását a világ minden szegletébe maga foglalja, szakmai tudását az interneten bővíti, de az sem okoz neki nehézséget, hogy nyugat-európai, ázsiai vagy amerikai partnerrel alakítson ki üzleti kapcsolatot. A mai fiataljaink, különösen azok, akik már Európa szerencsésebb fejlődéstörténetű felén is megfordultak, nem tűrik a bürokráciát. A papír hátán papír életmód számukra nem opció. Ha nem biztosítunk számukra egyszerűbb ügyintézést, akkor inkább máshol próbálnak szerencsét.
Császár Károlynak ezen a téren is van még számtalan teendője.
Őszintén remélem, hogy sikerrel jár, mert ha nem, ez esetben megtörténhet, hogy csak a rög marad. Kötöttség és ragaszkodás nélkül. Parlagon.
Cod MFC: 13240004