fbpx
Jegyzet Közélet Megye Választás 2024 Véleményrovat

Bögözi Attila: a változás nem varázspálca a jó tündér kezében

„Csak akkor lehetünk biztosak abban, hogy fegyvereinket soha nem kell használnunk, ha minden kételyen felül tudjuk, elég van belőlük.”

Azért idézem John Fitzgerald Kennedy 1961-ben a Capitolium fehér lépcsőjén elmondott emlékezetes beszédének egyik leghíresebb paradoxonját, mert páratlan tömörségével segít könnyebben megérteni azt, hogy a relatív számszerű fölény sokszor kevés a biztos győzelemhez. Ahhoz több kell. Például az, hogy minden kételyen felül tudjuk: elég van abból a fegyverünkből, mellyel 2020-ban győzni tudtunk a modernkori Marosvásárhely két évtizedes, legsötétebb korszaka felett, amit egyszerűen csak Florea-érának szoktunk emlegetni. 

Ez a fegyver pedig a HIT. 

Áldott emlékű székely nagyapám mondogatta sokat megért életének nehéz pillanataiban, hogy: hinni kell abban is, ami nincs, azért, hogy legyen. Nos, 2020-ban egyszerűen többen hittük, hogy szükség van a város életében a változásra, mint amennyien a „továbbra se történjen itt semmi” ügyet szolgálók gonosz bandája szerette volna. És nem féltünk ezt a hitünket szavazatunkkal kifejezni! 

Jól mondta Nelson Mandela: a bátorság nem a félelem hiánya, hanem a győzelem rajtja. Nos, 2020-ban elrajtolt egy nagyszerű álom, mert mertünk nagyot álmodni. Azt álmodtuk, hogy az elszalasztott lehetőségek, a kisstílű, de nagyra törő percemberek, a seftelő, taktikázó politikusok városából a nagyszerű lehetőségek, jövőjét európai léptékkel mérő, Temesvárhoz, Kolozsvárhoz, Nagyváradhoz szorosan felzárkózó városa legyünk Erdélynek, meg a Székelyföldnek is.

Ugye, sokan emlékszünk még arra a kimondhatatlan büszkeségre, mely átitatta lelkünk, amikor Soós Zoltán megválasztott polgármester, sokunk gondolatát megfogalmazva úgy jelentette be 2020-as választási győzelmét, hogy: visszavettük Marosvásárhelyt! 

Kitől is? 

Nem, nem a románoktól, hiszen nem a magyarok győztek a románok felett, hanem a marosvásárhelyiek, a változás hitével szavazott marosvásárhelyiek nyertek a korrupció és a keresztapák felett!

Négy év telt el azóta. Sokan, sokféleképpen éltük meg ezt a négy évet, mely rengeteg elvárással, és még annál is több, gyors változásra éhes reménnyel volt tele. Csakhogy a változás nem varázspálca a jó tündér kezében, mely egy suhintással csodákat művel, és hipp, hopp, este lefekszünk a pokol tornácán szédelgő jelenben, és reggel felébredünk a mesebeli tündérkertben, ahol kolbászból font kerítés, meg csordultig tele mézes bödön kényezteti hétköznapjainkat.

Sohase feledjük: a nagy sikerek apró győzelmekből állnak össze – ezt az alapigazságot tévesztjük szem elől azok, akik – a lehetetlen kéréseket azonnal teljesítjük, a csodára egy kicsit várni kell, alapon – azt várták el Soós Zoltántól, hogy négy év alatt húsz év mulasztásait azonnal számolja fel. Mert olyan az emberi természet – tisztelet a kivételeknek –, hogy mindent azonnal akar, nincs türelme végigjárni a fejlődés fokról fokra haladó lépcsőfokait, pedig tisztán kell látni azt, hogy minden döntésünk, jelzés a jövőnek. Így a türelmetlenség is az, ami az apró, téglánként összerakott sikerek sírásója.

Nem, nem akarom az apró sikerek halmazát kampány érvként az olvasóra omlasztani, mert nem az újságíró tiszte számot adni egy városvezetés elért eredményekről, de egy adatsort mindenképpen a tisztelt olvasó szíves figyelmébe ajánlanék: 2016-ban Marosvásárhelyen az uniós pályázatokból egy főre mindössze 81 lejre futotta, míg 2023-ban minden lakosra fejenként 2 125 lejnyi uniós fejlesztés jutott. Nyilván, ez még nem a hétmérföldes csizma, de ha ehhez hozzátesszük azt az 55 EU-s finanszírozású projektet, melyet a jelenlegi városvezetés már elindított, akkor elmondhatjuk, a jövő a töretlen fejlődés biztos irányába mutat.

Hogy sok minden lehetett volna másként? Vagy ne adj Isten, jobban is? Persze. Ezt maga a jelenlegi polgármester sem tagadja, aki négy évvel ezelőtt nem messiás szerepet vállalt, hanem a változást óhajtók élére állott, felgyűrt ing újjal, másokat is munkára serkentő tenni akarással, Bernádytól tanult közügyek iránti felelősséggel, és konok kitartással. És négy év alatt egy percre sem feledte, hogy polgármesterként is elsősorban egy ember, akinek a tisztség, szolgálat. Marcus Aurelius, császárként egy hivatalnokot tartott maga mellett, akinek egyetlen feladata az volt, hogy mindennap emlékeztesse a császárt, hogy ő is ember. Soós Zoltánnak, nem volt és soha sem lesz szüksége arra, hogy valaki mindennap emlékeztesse arra, hogy ő is ember. Hite, négy év alatt mit sem kopott, legfennebb acélosabb lett, s ha négy évvel ezelőtt a változáshoz kérte a támogatást, most a változás folytatásához kéri ugyanazt. A folytatás pedig mindannyiunk közös érdeke, mindannyiunknak, akik négy évvel ezelőtt hittünk a változás szükségességében. Mert a folytatás épp oly szükségszerű, mint a változás volt, amiben HITTÜNK. Higgyük, hát, hogy a folytatás is mindannyiunk közös ügye. És ezzel a hittel buzdítok mindenkit: szavazzon újból Soós Zoltánra!

Mert aki feladja, az nem győzhet. Négy évvel ezelőtt győztesek voltunk, a győztesek pedig sohasem adják fel!

Hajrá Marosvásárhely! Hajrá Soós Zoltán! 

Bögözi Attila újságíró

Ajánlott bejegyzések

Narancssárga viharriasztás Maros megyében

Rákóczi Kinga

Háromnegyed óra alatt Segesvárról Brassóba, vonattal?

zkadar

Tiszta környezetért – elektronikai hulladékbegyűjtés

zkadar
Betöltés....

Ez a weboldal sütik használatával javítja az Ön élményét. Feltételezzük, hogy ezzel rendben van, de kérésre leiratkozhat. Elfogadás Bővebben