✍️ Rákóczi Kinga
Egyre kevesebben vesznek részt manapság azokon a megemlékezéseken, amelyek történelmünk egy-egy fontosabb eseményét elevenítik fel.
Létszámban fiatalok voltak többen hétfőn, a Vártemplom mellett felállított kopjafa előtt, és emlékeztek meg az 1956. október 23. eseményekre. Hozzávetőleg 2 osztálynyi fiatal. Elmondásuk szerint, osztályfőnökük buzdítására mentek el a rendezvényre.
A mi generációnk szabadon beszélhet ezekről az eseményekről, de vajon beszélünk-e ezekről az eseményekről?
Tette fel, jogosan a kérdést Szabó Erzsébet Zsófia az Erdélyi Református Egyházkerület és a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem, Collegium Iuridicum jogász szakkollégium elnöke, MDT alapító tag.
Hol vagyunk mi ebben a történetben? nem voltunk ott, nem vettünk részt az eseményekben, viszont ameddig nekik ott, nekünk most van feladatunk 56-al kapcsolatban. Ugyanis azért emlékezünk, hogy másokat is emlékeztessünk, vagy nemcsak? Nem csak az emlékezés és megemlékezés a feladatunk, hanem a társadalmi felelősségvállalás is. – hangsúlyozta beszédében Szabó Erzsébet Zsófia.
A fiatal lány a vonaton való utazáshoz hasonlította ezt a történelmi hidat. Mint mondta menetiránynak háttal megtanultuk a történelemleckét, most az a fontos, hogy vizsgázzunk is jól belőle az életben.
„Mert mi fiatalok tehetünk a jövőnkért és változtathatunk rajta”
Dr.Tamási Zsolt történész, az 56-os események kapcsán elmondta, a forradalomnak egészen más intenzitása volt Magyarország egyetemi városaiban, mint itt Erdélyben. Idehaza csupán néhány, csendesebb megmozdulás volt: Temesváron, Kolozsváron és Marosvásárhelyen.
A román Szekuritáté jobban fel volt készülve mint a magyar ÁVH, így itt nagyobb volt a megtorlás. Több tízezer pert folytattak le, és elkezdődött a városi magyar közösségek megtörése.
Ma, amikor emlékezünk, arra is emlékeztetünk, hogy ezt a vágyat, a szabadság iránti vágyat nem szabad elfelejteni
Az erdélyi magyarság, aki a két világháború között megtanulta a túlélési technikáit, 56-nak köszönheti, hogy ezeket nem felejtette el. Az erdélyi magyarság ráébredt, hogy nem lehet a kommunizmus ideológiája mellett nemzeti terveket megvalósítani, így ott maradnak a közösségekben, egyénekben búvópatakként azok a nemzeti vágyak, amelyek kivitelezésére, megvalósítására lehetőség és tér 1990 után került – mondta dr. Tamási Zsolt történész.
A beszédeket követően az Állami Filmharmónia kis csoportja adott elő hazafias dalokat, majd a résztvevők egy-egy szál virágot helyeztek el a kopjafa előtt, a hősök emlékére.