Az aradi vértanúk kivégzésének 174. évfordulójára emlékeztek meg ma a Postaréten.
A délután 5 órakor kezdődött rendezvényen rövid áldást mondott Tuzson Attila, iskolalelkész, majd Péter Ferenc, az RMDSZ Maros megyei szervezetének elnöke, Maros Megye Tanácsának elnöke szólt az egybegyűltekhez.
A gyász fájdalma egyben erő is. Méltóság. Méltósággal állunk ma itt, és ez most is, ahogy minden évben kettős jelentőséggel bír: egyfelől szembenézünk a múlt rettenetével, miközben felelevenítjük annak a jövőre vonatkozó üzenetét is.
Mert a múlt mindig munkálkodik. Ereje a megismerésében és lényegének megtartásában rejlik. A múlt nemcsak történés, hanem példa, figyelmeztetés és ígéret is egyben – hangsúlyozta beszédében Péter Ferenc.
Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusának képviseletében Both Hajnal mondott beszédet
A konzul, gróf Vécsey Károlynak, a tizenhárom aradi vértanú egyikének halála előtti utolsó mondatával indította beszédét: „Isten adta a szívet, lelket nekem, amely népem és hazám szolgálatáért lángolt.”
A hősök, akikre ma emlékezünk, különböző származású és hátterű, de egyformán magyar szívű férfiak voltak. Forradalmárok, akikre az áhított szabadság helyett halál, a virágzó jövő helyett pedig bitófa és golyó várt. Mégis bátran és felemelt fővel fogadták az ítéletet, mert tudták: a vérrel öntözött földből új élet sarjad, és áldozatuk felszabadulást és boldogságot hoz majd a hazának és az utókornak – mondta Both Hajnal.
A beszédeket követően a Marosvásárhelyi Művészeti Gimnázium színész szakos diákja, Moldován István, Radnóti Miklós: Nem tudhatom című versével, Kásler Magdolna és zenekara csengő énekszóval tette felemelővé a hangulatot.
Végül a jelenlévők egy-egy szál virágot helyeztek el a postaréti Székely Vértanúk emlékműve körüli kerítésre. (marosvasarhelyiek.ro)