(fotók: a rendezvények Fb oldala)
„Rég nem éreztem ilyen jól magam a városomban!”
Az elmúlt pár hét alatt rengetegen kimerészkedtek otthonaikból.
Forgatag, Vibe, Street food – Street music fesztiválok.
Néhány olyan program, amely megmozgatta a marosvásárhelyieket.
A szervezők mindent megtettek, hogy a járványügyi előírásoknak megfeleljenek, a „morgolódások” ellenére is rengetegen töltötték meg a helyszíneket.
Egyértelmű, hogy a városnak – nem csak a pandémiás időszakot követően – szüksége volt ilyen rendezvényekre. Mintha tiszta oxigént nyeltek volna, úgy falták a programokat a vásárhelyiek.
„Nagyon rég nem éreztem ilyen jól magam a városomban, mint az elmúlt hónapban!” – mondták többen is az utcazene fesztivál záróakkordjaival egyetemben, olyanok is, akiknek másnap kezdődött a suli, és olyanok is, akik másnap a gyereket vitték suliba – szülők, nagyszülők egyaránt.
A Forgatag
végre bekerült a városba, a Vár a lehető legjobb helyszínnek bizonyult – összekötött minket. A színház előtti koncerthelyszínen esetleg lehetne változtatni, de az idén a kényszerítő körülmények – kerítéssel kellett szétválasztani a védetteket a „védtelenektől” – miatt fordították háttal a Színháznak.
A kulturális programok, a gyerek- és felnőtt foglalkozások, a vásár, a sportrendezvények és a borudvar is nagyon sok látogatót, résztvevőt vonzott. Még az eső sem tudta eltántorítani a színvonalas programokra vágyódó vásárhelyieket.
Meglehetősen élvezetesre sikerült
a Vibe városi kiadása.
Érdekes volt látni, hogy mennyire kicserélődött a közönség a Forgataghoz képest. Teljesen más generációt szólított ugyanis meg a „City edition”, mint a Forgatag, de a „forgatagozók” közül is sokan visszatértek a várba erre a hétvégére is.
Külön érdekessége volt a Vibe-nak, hogy Marosvásárhelyen előszőr nézett köztéren óriáskivetítőn magyar válogatott focimeccset a város magyarsága.
Korábban szinte elképzelhetetlen volt az ilyesmi – bár kisebb kocsmákban voltak közös meccsnézések, ekkora tömeg nem skandálta egyszerre a Ria, riát. És mindeközben a City Food karaván is jól megfért a vár előtti parkolóban.
Minderre még rájött, mind hab a tortára(?) a
Street music fesztivál.
Egy olyan rendezvénysorozat, mely valóban behálózta a várost.
Színvonalas előadások, produkciók, melyeket nagy élvezettel fogyasztottak nem csak a marosvásárhelyiek.
Mindebben a legnagyobb pozitívum, hogy végre ki mert mozdulni a város a húsz éves sör-miccs kombinációból!
Ez a röpke 3 hét bebizonyította, hogy igénye van a városnak, a lakóknak a minőségi szórakozásra, még akkor is, ha nem a világ legnevesebb előadói jöttek, de világszintű produkciókkal ajándékoztak meg bennünket.
Az emberek végre ki mertek bújni az odúikból, meg merték mutatni magukat egymásnak, olyan rétegeket is megszólítottak, akik korábban nem igazán találták meg a helyüket a különböző korábbi városnapi parádékban, zsibvásárokban.
Jó volt újra élni! Van még remény! (Kádár Zoltán – marosvasarhelyiek.ro)
u.i: Fanyalgók voltak, vannak és lesznek. Olyanok is, akiknek semmi sem tetszik, olyanok is akiket zavar a zene, olyanok is, akiket az zavar, ha nincs zene. Olyanok is, akiket zavar, hogy le van zárva a város egy része, olyanok is, akiket éppen az zavar, hogy nincs lezárva a város egy része. De ezek az ünnepek, rendezvények, fesztiválok nem nekik szóltak, nem a mindenkori fanyalgóknak, hanem azoknak, akik élvezni szeretnék azt, hogy Marosvásárhelyen élnek. (a szerző szubjektív véleménye)
