Hosszú időszakot akarnak lezárni az RMDSZ-ben. Már több, mint egy éve ön a marosvásárhelyi szervezet ideiglenes vezetője. Így szokott ez menni a pártok esetében? Kijelölik ideiglenesen, s ezzel azt is jelzik, hogy kit kell a tagság megválasszon?
Huszonhat évesen lettem a Maros megyei RMDSZ ügyvezető elnöke, azóta jó néhány fontos szervezeti kérdésért feleltem, sikerrel jártam, úgy érzem kellő szervezeti tapasztalatom van. A kérdésben megfogalmazott állítás pedig azért tapint a lényegre, mert igen, az esetek többségében olyan embert bíznak meg az erre hivatott testületek, akiben látják az elszántságot, alkalmasságot és elkötelezettséget arra, hogy az adott helyszíneken helyrehozza, ami elromlott, elsimítsa, amit el kell simítani. Azt gondolom, hogy amikor az ideiglenes vezetést rám bízták, akkor ugyanebből a megfontolásból tették. Azt ugyanakkor meg kell jegyeznem, hogy egy évvel ezelőtt, amikor ezt a feladatot megkaptam, ez a kérdés a legkevésbé sem foglalkoztatott. Választásokat kellett nyerni. Ez volt a feladat: visszaadni Marosvásárhelyt a vásárhelyi embereknek, és megszabadítani a korrupt városvezetéstől. Édesapám intelme, hogy csak úgy fogjak neki valaminek, ha el is tudom végezni, mindvégig a fülemben csengett. A választásokat megnyertük. Utána az volt a legfontosabb feladat, hogy mindazt, amit a kampányban megfogalmaztunk, igyekezzünk mind a megyei tanácsnál, mind a városi tanácsnál megalapozni. Itt még akad tennivaló, de a nagyobbik részét ennek a feladatnak is elvégeztük. Időközben, észrevétlenül alakult ki bennem az az érzés, hogy amit sikerült a marosvásárhelyi és Maros megyei emberekkel, megválasztott kollégákkal kiépíteni, azt más szinten is fejleszteni akarom. A marosvásárhelyi a legnagyobb helyi RMDSZ-szervezet az országban. Számomra a marosvásárhelyi feladat is a legnagyobb feladat az országban. Vigyázó szeme most is mindenkinek ide van szegezve. Érzi ezt a polgármester, alpolgármester, a frakció, de az egész megyei szervezet is. És érzem természetesen én is. Ez a tömörebb magyarázat az indulásomra.
A választásokon elért sikerrel magyarázza az indulási szándékát? Elegendő ez annak a marosvásárhelyi szervezetnek, ahol az elmúlt két évtizedet a folyamatos belső konfliktusok határozták meg?
2020-ban történelmi sikert arattunk Marosvásárhelyen és Maros megyében egyaránt. Visszaszereztük a várost, megerősítettük a megyét. Az elmúlt 20 év legnagyobb választási sikerét arattuk, 2008 óta nem volt ennyi helyi tanácsosunk. Megnyertük Szászrégent, növeltük erőnket a megyében. A marosvásárhelyi magyarság jó helyzetben van. Ez a helyzet nem ajándék, ebbe a helyzetbe mi hoztuk magunkat. Volt, aki ebben segített, volt aki meghúzódott a hátsó sorban és kivárt, hogy vajon mi fog történni. Említette, hogy 20 évig a belső konfliktusok állandóak voltak. Ön is tudja, én is tudom, hogy ezek a konfliktusokat javarészt kívülről importálták a szervezetbe. A hatalom akkori birtokosainak, a régi városvezetésnek minden eszköze megvolt arra, hogy megossza közösségünket, a marosvásárhelyi szervezetet, sok esetben jóhiszemű emberek megvezetése révén, számtalan esetben pedig rossz politikai alkuk csodával határos megvalósításként való feltüntetésével folyamatosan éltették a megosztottságot.
A választópolgárok azonban 2020 őszén nem hagyták magukat félrevezetni. A maguk dolgát megtették, most a mi dolgunk megőrizni azt, amit megszereztünk. Nem csak a választásokon elnyert tisztségekre gondolok, hanem arra is, hogy 20 év után az esélyt is megszereztük arra, hogy kicsinyes, személyi ambíciók miatti harcok helyett végre a közös munkára összpontosítsunk. Ezért nem foglalkoztat különösebben semmilyen „ellenszerveződés”. Az RMDSZ megosztottságának véget fogunk vetni. Tudatában vagyok annak, hogy ez sokkal egyszerűbben hangzik, mint amivel majd a hétköznapi szervezetépítés során szembe kell nézni, de nem kérdés, hogy ezt vállalom, vállaljuk. Többes számban, mert hál’Istennek nem vagyok egyedül. Mi mindannyian úgy gondoljuk, hogy a vásárhelyi RMDSZ feladata a polgármestert és a frakciót segíteni a város előre lendítésében. Döntse el ön, hogy akik ehelyett mással foglalkoznak, azok milyen ügyet szolgálnak.
2013-tól az RMDSZ Maros megyei ügyvezető elnöki feladatait is ellátja, a két tisztség feladatai mennyiben fedik egymást?
Van átfedés, de nem olyan mértékben, mint ahogy az első hallásra az ember gondolná. Az egyik adminisztratív feladat, a másiknak elsősorban politikai jelentősége van. Ha a szervezet valóban felruház ezzel a felelősséggel, akkor viszont elkerülhetetlen, hogy a feladatmegosztást ilyen téren is újragondoljuk.
Értsük ezt úgy, hogy ebben az esetben teljes erőbedobásával a városi szervezettel akar foglalkozni? Milyen céljai vannak a helyi szervezet élén?
Egy fenékkel, ha lehet, csak egy lovat akarjunk megülni. Ennek az elvnek vagyok a híve. Mint ahogy annak is, hogy ha az ember egy Marosvásárhely nagyságú város szervezetét akarja vezetni, ahhoz az kell, hogy ismerje a várost, lélegezzen együtt vele, érezze a lüktetését és tartózkodjon itthon a hét minden napján. Amúgy nem szeretek ilyen hasonlatokhoz nyúlni, de tényszerűen úgy gondolom, hogy az viseli a szívén a város dolgait, aki pl. ismeri a Dacia piacnál a fák lombjai által határolt zugokat, fogócskázott a volt Elektromaros focipálya lelátóin, vagy suhancként tudta, hogyan kell beosonni a víkend elhagyatatott hátsó focipályáira, és még sorolhatnék pár ilyen dolgot. Persze más vásárhelyieknek más dolgok jutnának eszébe. A kérdés viszont az, hogy ezek közül mit vagyunk képesek változásra bocsátani. Magamra úgy gondolok, mint aki már azt az újfajta szemléletet, innovációt, dinamizmust hozza magával, amit a nemzedékétől kötelező módon el lehet várni, és képes újat, korszerűt álmodni olyan helyekre is, amelyekhez nosztalgikus emlékek fűzik. Csapatot akarok bővíteni, építeni, összefogni. Ezt csak munkával lehet. Asztal mellett ülve, elmélkedve, ábrándozva vagy éppen tisztségeket osztogatva, nem lehet. Adott egy csapat, amely képes volt kampányt szervezni és ennek nyomán megnyerni az önkormányzati választásokat, amely képes a városi tanácsban szakmailag felkészült kezdeményezéseket asztalra tenni, van építészünk, tanárunk, közgazdászunk, mérnökünk, informatikusunk – egyszóval fel vagyunk készülve a kor kihívásaira, és eleget tudunk tenni a vásárhelyiek elvárásainak. Most viszont az a rész jön, amikor újra elmegyünk az emberekhez házról házra és bemutatjuk a megújult városi RMDSZ csapatát, új tagokat vonunk be a szervezet működésébe, és mindenkinek, aki egy szalmaszálat is tovább hajlandó tenni a közösségünk érdekében segítségét és munkáját fogjuk kérni. Véleményem szerint ez az egyeltelen járható útja annak, hogy a vásárhelyi emberek bizalma megmaradjon és megerősödjön bennünk. S van hozzá egy intelem, amit feljegyeztem a teendőimet tartalmazó noteszem első oldalára: soha ne felejtsük el, hogy honnan indultunk. Ez ugyanúgy vonatkozik a csapatra, mint saját magamra.
Említette már ön is, de most már köztudott, hogy a marosvásárhelyi szervezetben elég éles ellentétek/irányvonalak alakultak ki, ezek a nézeteltérések/személyes ellentétek a közösségi hálónak köszönhetően, gyakran zajlottak a kívülállók szeme előtt. Hogyan tervezi ezt a problémát megoldani.
Fiatal vagyok én ahhoz, hogy évtizedekre visszanyúló konfliktusokat tovább hurcoljam. A sértődöttségek, színjátékok, mindenféle szervezeti taktikázások a régi világot idézik. Említettem már, hogy engem az érdekel, hogy miként lehet sikerre vinni a polgármesteri mandátumot, hogyan tudok segíteni a polgármesternek, az RMDSZ alpolgármesterének, hogyan tudok segíteni az eredményes munkában a 11 RMDSZ-es tanácsosnak. De még aprólékosabban lebontva, hogyan tudjuk az Ady negyedben, a Hegy utcában, a Párkány sétányon (Cornișa-n) élő lakók problémáit a frakció segítségével megoldani. Őszintén azt gondolom, hogy sem a szüleim szomszédját, Elza nénit a Haladás utcából, sem Nándit, a gyermekkori barátomat a Merészség utcából nem érdekli, hogy az elmúlt mandátumban ki kit szolgált ki, milyen alkut kötött és mit művelt azért, hogy valahol, valamilyen tisztséget elnyerjen. Őket az érdekli, hogy eredményeink legyenek, büszkék legyenek újra városukra, arra, hogy a polgármesterük, frakciójuk dolgozik és azt a romhalmazt, ami a választások után itt maradt, újjá varázsolja. Látom, hogy a magyarság egy része, sokkal inkább előbbre sorolja a városfejlesztési problémákat, mint azokat, amelyeket nemzetiségi kérdéseknek tekintünk. A fejlesztések fontossága a modernizáció manapság nem lehet kérdés. De van néhány olyan kifejezetten magyar ügy, amit nekünk kell megoldanunk. Nem szabad hagynunk, hogy elhitessék velünk, hogy ezek jelentéktelenek. Van ilyen irányú törekvés még a politikai partnereink részéről is. Élesden, ahol magyar lakosság aránya alig súrolja a 18%-ot, a kétnyelvű utcanévtáblák olyan természetesnek számítanak, mint az, hogy a fű zöld, a fák nélküli aszfaltozott parkoló forró vagy az, hogy a marosvásárhelyi főtér túlárazott piskótaburkolata mállik.
Ön szerint mi az oka annak, hogy csak egyedül jelentkezett a helyi szervezet vezetői pozíciójára? Ha Ön az egyedüli jelölt, akkor egyértelműnek tekinthető a nyereség?
Nem egyértelmű a nyereség. Rendszeresen járok futballozni, és csapattársaimmal sokszor megtapasztaltuk, hogy a meccsnek akkor van vége, amikor vége van. Amikor a bíró lefújja.
Az RMDSZ kormányon van. Nagyobb figyelmet kap Marosvásárhely, ha megválasztják elnöknek?
Az RMDSZ végre sok év után kormányon van, ez pedig helyi szinten is nagy lehetőségekkel jár, erre a legjobb példa, hogy az elmúlt időszakban Kelemen Hunor miniszterelnök-helyettes, Cseke Attila, Tánczos Barna, Novák Eduárd miniszter urak és Hegedüs Csilla államtitkár is meglátogatta megyénket, Marosvásárhelyen pedig mindannyian kellő időre álltak meg ahhoz, hogy megismerjék terveinket. Minisztereinkkel a pályázati lehetőségekről, környezetvédelmi beruházásokról, programokról tárgyaltunk, olimpiai uszodát kaptunk, egyedülálló fotómúzeuma lesz a városnak. A megyében történt beruházások és a közelmúltban aláírt szerződések értéke is több mint 144 millió lej. Ezek a beruházások a közösség érdekeit szolgálják, hiszen kulturált környezetben lehet majd vásárolni és a helyi termelőknek, kisvállalkozóknak lehetőségük nyílik a termékeiket megfelelő helyen népszerűsíteni, eladni. Uszodáink, sportcsarnokaink, korcsolyapályáink megfelelő sportolási lehetőséget biztosítanak az adott térség közösségének.
Biztos vagyok benne, hogy ebben a kontextusban is egyfajta katalizátor szerepet tudok betölteni. A marosvásárhelyi RMDSZ-nek segítenie kell az új városvezetés munkáját, meg kell őriznie és meg kell erősítenie a magyar emberek bizalmát azért, hogy 2024-ben újra jó szívvel szavazzanak nekünk bizalmat a munka folytatásához. Erről fog szólni a következő időszak! (marosvasarhelyiek.ro)