Szülők, nagyszülők, pedagógusok, háziorvosok háborognak a hirtelen iskolabezárások ellen.
(fotó: pixabay.com)
Pedig csak időben kellett volna kommunikálni.
Vasárnap késő délután érkezett a hír, mely szerint Marosvásárhely és néhány más Maros megyei település vörös zónába került a fertőzések magas száma miatt.
Ennek egyenes következménye volt, hogy a tanintézetek hétfőtől áttérnek az online oktatásra.
A döntés várható és előrelátható volt. Mert az esetszámok napról napra emelkedtek, már elérték a kritikus határt. Ezt előre lehetett volna látni. És előre figyelmeztetni mindenkit a leselkedő problémákra. Mert komoly fejtőrést okoz nagyon sok családnál az otthon maradt gyerek felügyelete. Ez – a látszólag – egyszerű probléma egy sor más megoldást igényel. Ki marad otthon a gyerekkel? Anyuka vagy apuka? Kéznél van-e a nagyszülő? Találnak-e hirtelen valakit is – nagyszülőt, szomszédot, ismerőst akárkit is, aki amíg a szülő dolgozni van, otthon vigyáz a gyerekre?
Teszt hiányában vajon kiteszik-e az idősebb nagyszülőket a fertőzés kockázatának? Hiszen nagyon sok gyerek tünetmentesen lehet pozitív?
Ha pedig nem találnak megoldást melyikük maradjon ki a munkából? A tavaszi bezártságban sokan éves szabadságukat emésztették fel, többüknek már nincs szabadnapjuk.
Ha, legalább szombaton megtudták volna… akkor lehet, több idő maradt volna megoldást találni. De így? Kutyafuttában?
Bizonyára a legtöbb családnak sikerült is „elhelyeznie” a gyereke(ke)t. De maradtak olyanok is, akik erre még most is keresik a megoldást.
A családorvosokat egy sor – jogos és kevésbé jogos – kérdéssel bombázzák, de ők is sokszor kapkodják a fejüket az intézkedések nyomán.
A vörös zónába kerülés belátható volt. A matematika egzakt tudomány… Már csak ennyi és ennyi fertőzött kell legyen, ahhoz, hogy az utolsó 14 napos periódusban megkapjuk a három ezreléket és bezárjuk az iskolákat…
A 3 ezrelék pedig egy pontos adat… KZ (marosvasarhelyiek.ro)