fbpx
Jegyzet Választás 2020

1459 ± egy nap

Valahogy úgy van ez a világ elrendezve, hogy az emberen olykor eluralkodik a pesszimizmus, aztán meg, ha ott van előtte a lehetőség, akkor sem használja ki. Valahogy így alakult ez az elmúlt húsz esztendő folyamán a vásárhelyi magyarokkal. Megtörtént az első sikertelen polgármester-választás; volt előtte néhány fiaskó, de most ezekkel ne foglalkozzunk, mint ahogyan azzal sem, hogy azt az első nagy törést mi okozta – volt erre számos és számtalan magyarázat, hivatalos, nem-hivatalos, egyéni és félig kollektív, összeesküvés-elméletet pedző és még sok másféle; szóvál hát elszakadt a rekeszizom akkor, a harmadik évezred első évében, s úgy tűnt, a vásárhelyiek lelke fekáliába hullt. (Elnézést a pórias fogalmazásért.)

Az emberek egy része azzal nyugtatta a saját lelkiismeretét, hogy úgysem lehet semmin változtatni, mert mindent „odafentről” irányítanak, minden „előre le van zsírozva”, minket eladtak kilóra… szóval hát ez volt azoknak a saját használatra kitalált mentsége, akik nem akarták venni a fáradságot, hogy négyévente egyszer, vasárnaponként elballagjanak a szavazófülkéig. És ennek a tamáskodásnak meg is lett a böjtje. Nem állítom, hogy kimondottan a pesszimisták miatt, de tény – a következő három választáskor elvesztettük a lehetőséget, hogy mi állítsunk polgármestert a város élére. Hogy megszabaduljunk egy olyan vezetéstől, amivel a lakosság nagy részének – fajra, nemre és nemzetiségre való tekintet nélkül – tele lett a hócipője. Volt olyan, hogy a szó legszorosabb értelmében néhány szavazaton múlott a győzelem.

Hogy miért lett így – ismét ne firtassuk. Balga ember az, aki elhiszi, hogy a múlt hibáinak unos untalan való elkiabálásával változtatni lehet a jelenlegi helyzeten. Nem lehet, s ezt mi már számtalanszor megtapasztaltuk. Ahhoz, hogy változtatni lehessen, újra kell gondolnunk a lehetőségeket, esélyeket. Most pedig úgy tűnik – eljött a mindent meghatározó, legfontosabb lehetőség. Tény – soha vissza nem térő esélynek vagyunk/lehetünk a haszonélvezői. Mert: egyre fogyunk. Ez tény. Ha meg kevesebben vagyunk, kevesebb a lehetőségünk nyerni. Most viszont többen vagyunk. Ez ugyan relatív, mert a mi többségünket az ellenfelek sokasága jelenti. És az egykori szatmárnémetbeli, szászrégeni példák igazolják – lehet nyerni akkor is, ha számbelileg nem mi alkotjuk a többséget. Nos, ez az az esély, amit nem lehet, nem szabad elszalasztani.

Gondoljunk bele: két választás között eltelik 1460 nap. Elméletileg. Mert a választás időpontjai nem mindig esnek ugyanarra a napra. Ezért mondom, hogy elméletileg. De maradjunk az elméletnél: 1459 napig tamáskodhatunk, hitetlenkedhetünk, lazsálhatunk, elmélyülhetünk a dolce far niente látszólag megnyugtató, de mindenképpen felelősséggel nem járó állapotában. De. Az ellazsált, el-elmélkedett 1459 nap után, egyet, azt az egyet ne szalasszuk el lehetőségként. Mert gondoljunk csak bele: óriási kényelem 1460 napból egyet kihasználni. S végülis mit kell tenni ezen az egy napon? Elmenni a szavazóhelyiségig, odaütni a pecsétet, ahol a jobb jövőnk zálogát látjuk. Ennyi. De valóban csak ennyi? Gyermekeink, unokáink, utódaink számára adunk egy lehetőséget. Olyan lehetőséget, amellyel nem játszhatunk. Amelyet nem játszhatunk el. Már csak a magunk önbecsüléséért sem.

Éljünk hát a valószínűleg vissza nem térő lehetőséggel: van 1460 napunk. Ebből egy nap a plusz-mínusz. Számunkra. Ezt az egy napot ne engedjük elszaladni. (Hatházy)

Ajánlott bejegyzések

Ez nem a távoli jövő, ez most történik – interjú W. Szabó Péter városi tanácsosjelölttel

krakoczi

A legnagyobb érték számomra az adott szó – interjú Jakab István tanácsosjelölttel

krakoczi

Kontrollpecsét és megfelelő urna!

zkadar
Betöltés....

Ez a weboldal sütik használatával javítja az Ön élményét. Feltételezzük, hogy ezzel rendben van, de kérésre leiratkozhat. Elfogadás Bővebben