fbpx
Jegyzet Közélet

Tragumúrának lenni, vagy nem lenni?!

A bejegyzés nem szeretne semmiféle nacionalista fennhangokat megütni.

Választások előtt állunk. Sorra mutatták be a jelöltek a programjaikat. Előtérben a polgármesteri tisztségre illetve megyei tanácselnöki pályázók, akik egymást túllicitálva, szebbnél-szebb jövőt ígérnek.

A legtöbb potenciális jelöltnek szinte copy-paste csomagja van, hiszen ez a város, Marosvásárhely annyival lemaradt és elmaradt más nagyvárosokkal szemben, hogy majdnem mindenki tudja mit kell/kellene tenni.

Igaz, van olyan jelölt is, aki kezében ott volt a karmesteri pálca, mégsem élt vele, ehelyett mindig másokra mutogatott és mutogat, miközben nem is olyan aprópénzért (a város pénzéből), pár tál levesért, miccsért, egy-két kapavágással próbálja megszerezni néhányunk szavazatát.

Majdnem mindenki tudja, ennek a városnak csak egyetlen fejlődési iránya van: előre. De, hogy merre van az előre, már attól függ, hogy ki nyeri meg az önkormányzati választásokat és milyen tanácsosi csapat áll majd a háta mögött.

A legnagyobb esélyese a marosvásárhelyi polgármesteri tisztség elnyerésére a független Soós Zoltánnak van, akit a magyarok mellett egyre több román nemzetiségű városlakó is a megfelelő embernek tart a holtvágányról való kimozdításhoz.

A realitás talaján mozgó rövidtávú projektektől, a hosszú távú megvalósítási listáig minden megtalálható a programjában.

Talán a legkomplexebb jövőképet tudta felmutatni.

Mégis, nekünk marosvásárhelyi magyaroknak nem csak a megélhetés fontos.

A tisztelet, melyet városépítő őseinket övezi, ugyanúgy kijárt nekünk is, mai városépítőknek. Mindannyian – magyarok, románok, romák, szászok, törökök, kínaiak, arabok stb. – akik ebben a városban állandó jellegű lakhellyel rendelkezünk, vagy csak ideiglenesen, pár évet „húznak” le itt az életükből, egy-egy téglát hozzáteszünk Marosvásárhely előrehaladása érdekében.

És elvárjuk, hogy lehetőleg ékes anyanyelvünkön szólítsanak, ha már szeretnének valamit tőlünk.

A „tragumúrás” történet bejárta a nemzetközi sajtót is. Sokan nevettek, sokan dühöngtek emiatt. És a város egyik fele – teljesen jogosan – sértve érezte magát.

Hogy ez ne fordulhasson elő többet, ahhoz olyan városvezetőre van szükségünk, aki nem csak odafigyel az „érzékenységünkre”, hanem belülről is érzi ezt.

Hajrá Marosvásárhely!

(marosvasarhelyiek.ro)

Ajánlott bejegyzések

Kibújhat az árnyékból a Bethlen-szobor!

zkadar

A legnagyobb érték számomra az adott szó – interjú Jakab István tanácsosjelölttel

krakoczi

Autómentes világnap… Mi mentes? Marosvásárhelyen?

zkadar
Betöltés....

Ez a weboldal sütik használatával javítja az Ön élményét. Feltételezzük, hogy ezzel rendben van, de kérésre leiratkozhat. Elfogadás Bővebben