A bejegyzés nem szeretne semmiféle nacionalista fennhangokat megütni.
Választások előtt állunk. Sorra mutatták be a jelöltek a programjaikat. Előtérben a polgármesteri tisztségre illetve megyei tanácselnöki pályázók, akik egymást túllicitálva, szebbnél-szebb jövőt ígérnek.
A legtöbb potenciális jelöltnek szinte copy-paste csomagja van, hiszen ez a város, Marosvásárhely annyival lemaradt és elmaradt más nagyvárosokkal szemben, hogy majdnem mindenki tudja mit kell/kellene tenni.
Igaz, van olyan jelölt is, aki kezében ott volt a karmesteri pálca, mégsem élt vele, ehelyett mindig másokra mutogatott és mutogat, miközben nem is olyan aprópénzért (a város pénzéből), pár tál levesért, miccsért, egy-két kapavágással próbálja megszerezni néhányunk szavazatát.
Majdnem mindenki tudja, ennek a városnak csak egyetlen fejlődési iránya van: előre. De, hogy merre van az előre, már attól függ, hogy ki nyeri meg az önkormányzati választásokat és milyen tanácsosi csapat áll majd a háta mögött.
A legnagyobb esélyese a marosvásárhelyi polgármesteri tisztség elnyerésére a független Soós Zoltánnak van, akit a magyarok mellett egyre több román nemzetiségű városlakó is a megfelelő embernek tart a holtvágányról való kimozdításhoz.
A realitás talaján mozgó rövidtávú projektektől, a hosszú távú megvalósítási listáig minden megtalálható a programjában.
Talán a legkomplexebb jövőképet tudta felmutatni.
Mégis, nekünk marosvásárhelyi magyaroknak nem csak a megélhetés fontos.
A tisztelet, melyet városépítő őseinket övezi, ugyanúgy kijárt nekünk is, mai városépítőknek. Mindannyian – magyarok, románok, romák, szászok, törökök, kínaiak, arabok stb. – akik ebben a városban állandó jellegű lakhellyel rendelkezünk, vagy csak ideiglenesen, pár évet „húznak” le itt az életükből, egy-egy téglát hozzáteszünk Marosvásárhely előrehaladása érdekében.
És elvárjuk, hogy lehetőleg ékes anyanyelvünkön szólítsanak, ha már szeretnének valamit tőlünk.
A „tragumúrás” történet bejárta a nemzetközi sajtót is. Sokan nevettek, sokan dühöngtek emiatt. És a város egyik fele – teljesen jogosan – sértve érezte magát.
Hogy ez ne fordulhasson elő többet, ahhoz olyan városvezetőre van szükségünk, aki nem csak odafigyel az „érzékenységünkre”, hanem belülről is érzi ezt.
Hajrá Marosvásárhely!
(marosvasarhelyiek.ro)