45 éves, református, elvált, két huszonéves „gyerek” édesanyja.
Mi a szakterülete?
Humánerőforrás menedzser. Mindig is emberekkel, élettörténetekkel dolgoztam, pályafutásom iskolapszichológusként kezdtem (6 év), majd a Megyei Ifjúsági Igazgatóság igazgatójaként dolgoztam(szintén 6 évet), és lassan tíz éve váltottam a humánerőforrás szakterületre, és a magánszférára.
Miért választotta ezt a szakmát?
Mindig is fontosnak tartottam az emberi fejlődést, önismeretet, önfejlesztést.
Van annak szépsége, ahogyan a gyökereink, történeteink meghatározzák azt, akik vagyunk.
Miben hisz?
Hiszek abban, hogy az emberek képesek a fejlődésre, életminőségük javítására, összefogásra a saját pillanatnyi érdekeiken túlmutató magasabb cél érdekében.
Van-e bakancslistája?
Soha nem volt egy jól körülírt bakancslistám, örömet okoz bizonyos célok elérése, élmények megszerzése, és a kreatív munka. Utóbbi két évem munkáról és házépítésről szólt, így minden kikapcsolódási lehetőség maximálisan megérdemeltnek és feltöltőnek tűnik.
Mi az az egy dolog, amit mindenképp meg szeretne valósítani/változtatni tanácsosként?
Ha egy dolgot tudnék változtatni tanácsosként, az feltétlenül a város lakóinak hosszútávú jóllétét szolgáló felelős döntések meghozása lenne. Ehhez fontosnak tartom a hivatal működésének és a döntéshozásnak átláthatóvá tételét, és a lakókkal, civil szervezetekkel, szakemberekkel való állandó egyeztetést, tervezést és ésszerű sorrend felállítása.
Sorozatunkban azokat a marosvásárhelyieket mutatjuk be, akik úgy döntöttek, hogy aktív részesei lesznek a város fejlesztésének. (marosvasarhelyiek.ro)