Nyár elején hoztam meg a döntést, amikor – noha hivatalos bejelentések még nem voltak – már kezdett körvonalazódni, hogy kik lesznek a jelöltek.
Szükségét éreztem és érzem annak, hogy kivegyük a részünket a változtatást célzó folyamatból, egyértelmű, hogy a jelenlegi vezetésnek mennie kell.
„Egy mandátum kevés ahhoz, hogy egy választott tisztségviselő megvalósítsa a projektjeit, kettő éppen elegendő, három már túl sok” – nyilatkozta Dorin Florea azon a sajtótájékoztatón, amelyen bejelentette, hogy indul második polgármesteri mandátumáért. Bár most visszavonulót fújt – gyakorlatilag ezt jelenti a megyei tanácselnöki tisztségért való indulása –, egy óriáspolipot hagy maga után, amelynek csápjai igen szerteágazóak és nehezen felszámolhatók.
Claudiu Maior már a Florea-korszak legelejétől jelen van a helyi politikai porondon. Hetek óta azt magyarázza nekünk, miért nem sikerült véghezvinni egyetlen komoly projektet sem a városban, és még kérne négy évet, hogy aztán ugyanezt magyarázza 2024-ben is. Bezzeg a Siletina, az Energoplus, a Trans Sil, aztán a FCM, majd az ASA és több más üzlet összejött neki. Ő most azt rója fel az RMDSZ-es tanácsosoknak, hogy akadályoztatták a munkában. Nos, én meg azt rovom fel, hogy túl sok mindent megengedtek neki. Nagyjából mindent, amit elképzelt magának.
A 2012-es választásokat követően, amikor a gyűlölködő Marius Pașcan, Dorin Florea egykori táskahordozója a városházáról a megyeházára költözött, valósággal kivirult. Azt lehetett leolvasni az arcáról, hogy: „Kész, megszabadultam! Én nem vagyok olyan, mint ők.” Ahhoz, hogy később kiderüljön: 2016-ban ő győzködte Floreát a Duna-Deltában, hogy induljon újabb polgármesteri mandátumért. A többit tudjuk: a város ismét „virágba” borult.
Benedek Teodora ugyancsak Florea oldalán, az ő csapata tagjaként kapcsolódott be a város politikai életébe és közigazgatásába. A többi liberálissal együtt táncolt is, ahogy a polgármester fütyült, mindaddig, amíg Bukarest egyszer csak leállította ezt a közös táncot. Csak úgy tud meggyőzni, hogy hibának tartja azt az időszakot, ha most végigviszi a kampányt, és egykori elvbarátjának a csatlósát gyengíti.
Legyünk a város legerősebb hangja!
Etnikailag vegyes családból származom. Édesapám román, édesanyám magyar, de mindkettőjüknek szász vér is csörgedezik az ereiben.
Mi, akik a DNS-ünkben hordozzuk a multikulturalitást, olykor azt érezzük, hogy a legkisebb kisebbség vagyunk, de a legjelentősebb többség is lehetünk.
Miért KISEBBSÉG?
Mert minden közvélemény-kutatás és népszámlálás kész tények elé állít, és választanunk kell, hogy román, magyar, német, cigány stb. nemzetiségűnek valljuk-e magunkat. Aztán jönnek a statisztikák, hogy X százalék román, Y százalék magyar, Z százalék más kisebbség.
Mert a felsorolt „többségek” gyűlölettel beszélnek egymással és egymásról, ott tesznek keresztbe a másiknak, ahol érik, és meg akarnak győzni bennünket arról, hogy gyűlölnünk kell anyánkat vagy apánkat.
Mert „Mi” nem létezünk semmiféle politikai programban.
Miért TÖBBSÉG?
Mert nagyon sokszor kiderül, hogy a barát, szomszéd, ismerős, asztaltárs is vegyes házasságból származik, és a vegyes családok voltaképpen a normalitás részei mifelénk.
Mert a velünk született toleranciából (is) adódóan egynél több nyelv világában, több kultúrában mozgunk otthonosan.
Mert többségben vagyunk a marosvásárhelyi valóságban és abban a törekvésben, hogy jobb legyen a közösség, amely meghatároz bennünket, és amelyet mi magunk is meghatározunk.
Mi valóban nyitottak vagyunk arra, hogy magunkba szívjuk ezeket a kultúrákat, mert valljuk, hogy csak gazdagabbak leszünk általuk.
IGEN! Tudatában kell lennünk annak, mekkora ereje van/lehet a hangunknak, oda kell figyelnünk arra, hogy a normalitás, az elfogadás, a multikulturalitás hangja legyen a legerősebb, a legátütőbb.
Bármiféle gazdasági jellegű projekt előtt és fölött Marosvásárhelynek KOLLEKTÍV TÁRSADALMI MEGVÁLTÁSRA van szüksége.
Ez a fő oka annak, hogy aktívan részt kívánok venni a helyhatósági választásokban.
Miért Soós?
A 2000-es évek elején ismertem meg Zolit. A Bolyai utca éppen munkatelep volt akkoriban, és egyszer, amikor arra jártam, az egyik árokból kimászott egy fiatal régész, aki határtalan lelkesedéssel beszélt minden egyes kockakövek borította méterről. Azóta követem a tevékenységét, pályafutását, és nem csalódtam benne. Különösen nagyra értékelem, hogy teljes mértékben nyitott olyan emberekből építeni fel a csapatát, akik új arcoknak számítanak a helyi politikai és közéletben. Kiválóan beszél nemcsak magyarul, hanem románul is, és otthonosan mozog mindkét kultúrában.
És – elismerem – az sem volt mellékes számomra, hogy indulási szándékának a bejelentésekor miket vetettek a szemére, és főleg, hogy kik tették ezt.
Egyetlenegy volt az ellene felhozott érvek között, amely engem is elgondolkodtatott: hogy most akkor félreállítjuk a jelenlegi bandát, hogy az RMDSZ helyi kiskirályai vegyék át a helyüket?
Nos, a most körvonalazódó csapat jelenti a garanciát arra, hogy nem ez történik és nem ez fog történni.
Arra kérem azokat, akik hasonlóan gondolkodnak, hasonlóan éreznek, és hasonló értékeket vallanak, álljanak mellénk!
Remélem, minél többen csatlakoznak majd ehhez a csapathoz, és véget vethetünk egy sötét korszaknak, amely – főleg az elmúlt 12 évet tekintve – évtizedekkel visszavetette városunkat a fejlődésben.
Az eredeti írás itt található: https://www.facebook.com/1231385777/posts/10223755050764195/?extid=9UH2ZNXmq8JxJFG0&d=n
