Szép a román nyelv. Még akkor is szép, ha mi magyarok nehézkesen szokunk hozzá amiatt, hogy az iskolában ugyanúgy oktatják számunkra, mint a román anyanyelvűeknek.
Épp ezért is érdekes, a város – immár polgármesterjelölt – tótum-faktumának szinte mindennapos közösségi bejegyzése, amely rendszeresen az „Am fost, am facut, am vazut, am vopsit, am inceput” kifejezésekkel indul.
Magyarra kétféleképpen is le lehet fordítani: ÉN voltam, tettem, láttam, kezdtem, festettem vagy MI voltunk, tettünk, láttunk, kezdtünk, festettünk…
De, mivel a képen legtöbbször ugyanaz a személy szerepel, csak találgathatjuk az „Am”-nak az értelmét…
Tény, hogy az elmúlt időszakban egyre több bejegyzésben és egyre több hozzászólásban „árulja” a portékát. A mi pénzünkön.
Kivéve az új „kerékpáros folyósók” festését, amelyre állítólag támogatókat szerzett a polgármesteri hivatal… Más kérdés, ha ilyen bőkezűek a szponzorok, miért nem lehetett pl. minden évben az ingyen-koncerteket velük kifizettetni… (költői kérdés…)
Egy városvezetőnek éppen az a feladata, hogy végrehajtsa azt, amit a tanácsa megszavazott. A munkaköri leírásban szereplő munkával kérkedni nem szép dolog.
Mi lenne, ha a pék minden hajnalban képet posztolna: megsütöttem/sütöttük a kenyeret nektek. A ti pénzeteken…
Vagy a polgármesteri hivatal irodai alkalmazottja minden nap képet tenne fel a közösségi oldalra egy aláírt építkezési engedélyről: megcsináltam/csináltuk! A ti pénzeteken…
Vegyük az alábbi képet. A mi pénzünkön készült… Most tegye szépen minden marosvásárhelyi adófizető polgár a közösségi oldalára, azzal a szöveggel: „Am reparat podul”.
Magyarul: „Felújítottam/felújítottuk a hídat!”
A mi pénzünkből… (marosvasarhelyiek.ro)
