A választási kampányok, különösen Kelet-Európában, unalmasok és kiszámíthatók. A hivatalban levő politikus mindent felavat, ami szembe jön, az állatkert új madár-itatójától a szakiskola újonnan felszerelt vécépapír adagolójáig. Kihívói pedig mindent is megígérnek a repülőtér regionális hub-bá való bővítésétől az EU-s pénzek hatékony becsatornázásáig és a lakásépítési programig.
Mindez vizuálisan: trikolór alapú átvágandó szalagok, bőgatyás népviseletbe öltözött fiatalok sláp/crocs-ban, a hálától elpárásodott szemű idősebb nénik, Shutterstock-ból letöltött vállalkozók. Mindez a hivatalban levőknél. A kihívóknál pedig a hongkongi, jobb esetben bukaresti Rezist tüntetések fényképei a támogatói tömeget megjelenítendő, és persze trikolór meg Shutterstock minden mennyiségben a tényleg létező támogatókat pótlandó.
Ilyenek hát a kampányok általában.
Mindehhez képest Soós Zoltán marosvásárhelyi polgármesteri kampánya üdítően friss, üdítően más. A programja máris viták középpontjába került, de nem azért, mert lehetetlent ígér, hanem azért – mondják ellenlábasai–, mert „idegen tollakkal ékeskedik”, azaz olyat is tartalmaz, amit korábban mások is megígértek.
Na, ebből két tanulság is adódik: egyrészt az, hogy egy hét elteltével még senki sem mondta azt, hogy Soós programja a Mátrix kék pirulája, azaz senki nem mondta, hogy ez a 100 javaslat ne lenne konkrét és valós. Másrészt Soós maga azt állítja, hogy bár a program a nevét viseli, valójában 10 ezer ember véleményét tükrözi, 10 ezer szerzője van. Ennyi ember pedig akár ki is találhat valamit, amit mások már kitaláltak. Nem nagy ügy.
Kell még egy híd a Maroson? Kell. Számít az, hogy ki mondta először, a géta-dákok, Bethlen Gábor, Bernády György vagy a POL? Nem számít. Egyetlen dolog számít: hogy kell-e vagy sem. Azt pedig senki nem vitatja, hogy szükség van rá.
De van egy másik dolog is.
Szemben a már említett tipikus kampányokkal, Soós kampánya autentikus. A fiatalok, akik kísérik, nem egy kép-adatbázis illusztrációi, így aztán nem is viselnek a tájjelleget kifejező népviseletet a feszülő boxer-alsó felett. A néniknek nem párás a szeme, de igazi punga van a kezükben. Az IT vállalkozó nem egy csontszemüveges businessman, hanem igazi copfos geek, aki csak a TEDx alkalmával ölt nyakkendőt. És a támogatói tömeg látványa pont akkora, amekkora a valóságban.
Jó ez így. Aki egyszer vesztett a kampányban, jellemzően másodszor is ugyanerre a sorsra jut. Mert a vereséget valamilyen külső okra fogja, nem akar tanulni belőle, inkább a legyőzöttek szomorú, de dicsőséges morális piedesztálját építi politikai vereségéből. Soóst azonban nem ilyen fából faragták.
Ő tanult, levonta a tanulságokat 2016-ból és kezére játszik a marosvásárhelyi közösség is. Sőt, maga a polgármester is. Florea ugyanis nem indul. Tudja, hogy annyi esélye van nyerni, mint McDonald’snak főzelék kategóriában az egészséges éttermek versenyén. Vége. Kaputt.
Ma a változás hangulata a domináns Marosvásárhelyen. Nem kétséges, hogy egy korszak véget ér szeptember 27-én. És ebben a környezetben Soós esélyei kifejezetten jók. Egyrészt azért, mert már akkor is a változás szükségességéről beszélt, 2016-ban, amikor riválisai még illedelmes vágóképek voltak Florea avatási videóin. Másrészt pedig azért, mert mögötte áll a legnagyobb politikai erő. Az RMDSZ és a „magyar” pártok mellett a fél POL és számos, a pártoknak nem, de a változás gondolata mellett elkötelezett román szavazó.
Mégis, a legnagyobb ereje nem abban rejlik, hogy maga mögött tudhatja a több mint 40 százalékos marosvásárhelyi magyar közösséget. Hanem éppen a már említett autentikus kampányban. Abban, hogy nála „what you see is what you get”, hogy a számítástechnika ősi nyelvét használjuk. Azt kapod, amit látsz. Nincs különbség a kettő között.
Nem ígér mást, mint amit meg kell csinálni. Nem fényképészeti konstrukciók támogatják, hanem valódi emberek. Nem mindig hibátlan, mert nem betanult szövegeket mond fel.
A kelet-európai kampányok unalmasak és kiszámíthatók. Soósé nem az. A változás ideje eljött Marosvásárhelyen. Soósé is eljön szeptember 27-én, ha az őszinteségnek és a hitelességnek van még bármi keletje ezen a tájon. És szerintem van!
FARKAS Levente
A szerző vállalkozó, marketingtanácsadó, a marosvásárhelyi üzleti élet ismerője.(szerk)