Az egyértelmű, hogy a járvány ideje alatt, a legjobb távolságtartás a közlekedésben a gyaloglás, kerékpározás, vagy ha az ember saját maga, egyedül utazik az autójában.
Nos ez utóbbi a legdrágább is, ezért nagyon sokan biciklire ültek a járvány ideje alatt. Ehhez a kedvező időjárás is időnként hozzájárult. A sportolási lehetőségek hiánya is sokakat a tekerésre ösztönzött, ezért a házilag használható edzősegédeszközök is elfogytak a piacról.
A „pandémia” idején nagyon jól menő üzletnek számított a kerékpárjavítás és eladás. A legtöbb kiskereskedő és szerviz műhely alig győzött eleget tenni a rendeléseknek.
Aztán beütött a „ménkű”: egyszerűen elfogytak a forgalmazható kerékpárok. Ugyanis a nagy gyártók sorra függesztették fel ideiglenesen a termelést, olyannyira, hogy egy idő után már „bármit” felvásároltak a kereskedők, aminek két kereke, kormánya és pedálja van.
Azokat a bicajokat, amelyeket elő kellett készíteni a tavaszi-nyári idényre, már megjavították, azok, akik új drótszamárra vágytak, megtették május-júniusig. De van egy réteg, amelyik a hosszú esős időszakot követően szeretett volna nyeregbe pattanni… No, annak bizony meggyűlt a baja, míg beszerezte a hőn áhított modellt.
A gyártók fokozatosan állították vissza a termelést, elsőként természetesen a nagyobb forgalmazókat, első sorban a nemzetközi kereskedelmi láncok üzleteit látták el áruval, a kiskereskedők pedig még mindig lesik a piacot, mikor és honnan tudnák feltölteni készletüket. (marosvasarhelyiek.ro)