Néhány évvel ezelőtt még az ő nevüket harsogta a Sportcsarnok közönsége. Bravúrt, bravúrra halmoztak, aztán minden abbamaradt. Ma már más városok csapatait erősítik, de reménykednek, hogy a pályafutásuk nem múlik el úgy, hogy még egyszer ne tudnának közösen Marosvásárhelyért pattogtatni.
A Maros Kosárlabda Klub, majd a Városi Sportklub kosárlabda szakosztályának színeiben szereplő játékosok minden évben találkoznak egy kis sütés-főzés keretében. Nem csak csapattársak voltak, hanem barátokká váltak.
Bár elváltak az útjaik, egy dolog mindig összeköti őket: marosvásárhelyiek. Ez utóbbi kijelentés már igaz arra a Goran Martinicsre is, aki bár montenegrói születésű, egy marosvásárhelyi hölgyet vett el feleségül, és azt tervezi, hogy pályafutása végeztével itt telepedik le. A kosárlabdától sem akar elszakadni, tenni szeretne azért, hogy egykor ismét teltházzal játszanak a marosvásárhelyi sportolók.
Sánta Szabolcs, Borsa Alin, Engi-Rosenfeld Dávid, Steff Norbert, Bölöni Tamás, Kilyén Örs, Goran Martinic, Trif George vezetőedző, Szászgáspár Barnabás volt vezetőedző, aztán szakosztályvezető, Makkai Ferenc gyúró, stb. – valahogy így hangzott a marosvásárhelyi csapat bemutatása a Sportcsarnokban pár évvel ezelőtt. Soós Tibi pár évvel korábban szerepelt.
Ma már csak álmodozunk egy ugyanilyen periódusról…
Olyan jó lenne megint együtt játszani ebben a formában, mondták egybehangzóan az edzők, játékosok. Ennek érdekében, úgy tűnik, hogy a következő bajnokságtól az orvosi egyetem keretében működő Egyetemi Sportklub indít férfi kosárlabda szakosztályt, amellyel egyenesen a másodosztályba iratkozna be. A célkitűzés pedig egyértelműen a feljutás lenne.
Ehhez azonban egyelőre valószínű, hogy nem számíthatnak a helyi „nagyágyúkra”, ugyanis a legtöbben előrehaladott tárgyalásban vannak jelenlegi klubjukkal.
Sánta Pitestien, Engi Nagyszebenben, Martinic Voluntarion, Borsa Tg-Jiun folytathatja pályafutását. Mindegyikük elégedett azzal, ahogyan megbecsülik őket ott.
Ez a megbecsülés hiányzott itthon – és fájt – számukra a legjobban.
Amikor a Maros KK (BC Mures) berkeiben volt pénzhiány, előbb mindig az idegenlégiósokat fizették ki, azzal, hogy a hazaiak várhatnak. Aztán a VSK (CSM) idejében – bár megpróbálták – mégsem sikerült időben fizetéshez jutniuk. Vannak olyanok, akiknek még mindig legalább három hónapnyi fizetéssel tartoznak, hogy a MKK-ban felgyülemlett adósságokról ne is írjunk. Utóbbiról valószínű már rég lemondtak, miután csődbe ment a klub és gyakorlatilag megszűnt.
A találkozás során viszont szinte mindenki a szépre emlékezett, jól érezték magukat egymás társaságában, és ha egy idegen becsöppent volna közéjük, az lett volna az érzése, hogy ezek a srácok és az edzők egy csapatot alkotnak.
Majd egyszer, hátha… némelyikük pályafutásából viszont nem maradt túl sok év hátra…. (marosvasarhelyiek.ro)