Ha a járvány nem lett volna, ma ballagtak volna.
Igen, ők: A nyolcadikosok.
Utolsó osztályfőnöki óra zoom meeting keretében. Kezdés előtt kiderül, hogy egyben ez az évzáró is.
De ez nem így szokott lenni… – mondja a nyolcadikos lány. Előbb a hetedikesek búcsúztatója kellene legyen. Igaz, ők sem mehettek suliba…
Ülnek a számítógép előtt és ‘búcsúznak”, hallgatják az igazgató néni biztató szavait, az oszi kedves mondatait és (minden elismerés az osziknak) mégis búcsúzik a hetedik osztály. Kis karanténvideó ahol minden hetedikes megszólal. Kedvesek, próbálják pótolni a pótolhatatlan.
Ők pedig továbbra is ülnek a számítógép képernyője előtt.
Időnként elérzékenyül, majd nevetgél és „ballag”. Nincs virágillat, nincs szép ruha, a zoom-ra elég egy szebb blúz. Ki látja azt, hogy nincs fekete nadrág, fekete szoknya? Egy mondat erejéig bekapcsolja a mikrofont, hogy megfogalmazza nyolc év tanulságát.
29 bővített mondatban búcsúznak a gimnazisták. Ennyien voltak. Az oszit nem lehet megölelni, az egykori tancinak nem lehet virágot és puszit adni. Pedig nyolc évvel ezelőtt fogta a kezüket.
Nyolc év! – ennek kerül most a végére pont. Online. (marosvasarhelyiek.ro)