Megcélozni a legszebb álmot,
Komolyan venni a világot,
Mindig hinni és remélni,
Így érdemes a földön élni. (Papp Lajos erdélyi költő)
Sem közlekedési dugók, sem a felnőtté vált fiatalok víg morajlása, zsivaja nem volt hallható, de még a virágok illatkeveréke sem volt érezhető május 29-én, pénteken Marosvásárhelyen.
Elballagtatok? Nagy a csend! A szobában viszont ott a laptop, a számítógép, okostelefon. A képernyőn a búcsúbeszédek a tanfelügyelőség épülete elől, élőben. A XXI. század ballagása. Online módon.
Van-e még ennél is keserűbb ballagás? Talán, ha „avatárunkat” küldjük majd hologram formájában az utolsó osziórára, a négy évig bennünket pátyolgató, védelmező osztályfőnök pedig robot formában, virtuális gratulációkkal, gépmosollyal köszön el tőlünk.
A képet néhány könnycsepp torzítja el, mintegy nagyítóként hatva az éppen beszédet mondó hivatalosság, vagy éppen diáktárs fején. Rendben van. Nagyon rendben van. A könnycsepp. A ballagás?
Mindig jó valamiben első lenni! Így, hát ti vagytok az első online ballagó generáció. Fordítsátok a javatokra!
Tehát van lennebb, de nem is ez a lényeg. Életetek egyik legfontosabb, legfelemelőbb pillanatait élitek. Bár nem tudjátok megtapasztalni milyen „igaziból” kiballagni még egyszer, közösen a suli kapuján, a jövőtök nem veszett el. Az még ott van előttetek. Senkiből sem lesz kevesebb ember, amiatt, hogy ezt az ünnepséget elfújta a „korona”. Fújjatok rá, és szedjétek össze magatokat a középiskola „utolsó dobására”.
Saját magatok irányíthatjátok sorsotokat. Lesznek, akik kitűnő jegyekkel érettségiznek, lesznek, akik csak éppen átesnek a vonal fölött, és lesznek olyanok is, akiknek újrázniuk kell. Semmi sem számít, csak az, hogy érezzétek magatokat jól a bőrötökben. Saját elvárásaitoknak mindig, maradéktalanul feleljetek meg, a többit pedig bízzátok a sorsra, amit szintén ti vehettek a kezetekbe.
Vannak közöttetek olyanok, akik bennünket fognak irányítani, lesznek, akik életeket mentenek, lesznek, akik a boltban, a kocsimosóban, a hivatal ablaka mögül mosolyognak majd ránk és lesznek közöttetek olyanok, akik a saját gyerekeiteket próbálják majd ugyanarra tanítani, mint amit ezidáig kaptatok a tanítótól, tanártól, oktatótól, edzőtől.
És vannak, akik mindig is a „gyerekemként” kezelnek és mindig hazavárnak. Higgyétek el, ők is ugyanúgy szenvednek amiatt, hogy ti, most a bezárt szobában követitek a saját ballagásotokat.
Elérkeztetek egy út végére, amely egy másik, sokkal hosszabb és sokkal rögösebb utazás kezdete. A megfelelő indulási sebesség pedig a legtöbb esetben fontos. Éljetek a lehetőségekkel!
„„Mindenki a sarat tapossa, csak van, aki közben a csillagokra néz.” (Oscar Wilde)
(marosvasarhelyiek.ro)