Általában csak arról szoktak szólni a hírek, hogy tömegével hagyják itt az országot a fiataljaink. Arról már sokkal kevesebb alkalommal értesülünk, ha egy-egy olyan hazánkbéli tér haza, aki megcsinálta a maga szerencséjét, de a messzeség helyett, vagy akár a még kecsegtetőbb karrier helyett azt választja, hogy visszatér szülőföldjére, és a családalapítás mellett megpróbál hozzátenni is valamit a közösség életéhez. W. Szabó Péter egyike azoknak a fiataloknak, akik ilyen döntést hoztak. Nemrégiben pedig egy olyan projektkezdeményezéssel „borzolta a kedélyeket”, amelyet közösségi kezdeményezésnek szánt, de városunkra jellemző módon máris vitát eredményezett.
A közösségi médiában azzal hívta fel magára a figyelmet, hogy olyan alkalmazást szeretne fejleszteni, amelyen keresztül a marosvásárhelyiek értesíteni tudják a választott tanácsosokat arról, hogy milyen problémák vannak a városban, mi várat megoldásra. Honnan született az ötlet?
Világszerte nagyon sok városnak van hibabejelentő alkalmazása. Nemcsak nyugati nagyvárosokra kell gondolni, például még Gyergyószentmiklósnak is van. Sajnos eddig ilyen mobilalkalmazás nem létezett Marosvásárhelyen. Nem a másolás volt azonban a cél, az alkalmazás három fontos területen innovatív is. Egyrészt a lehető legegyszerűbb használni, ugyanannyira bonyolult, mint a Facebookra kiírni a problémát. Az űrlapokat senki sem szereti, így az egész csupán egy szövegmező, amelybe az illető beírja a panaszait. Ez után egy mesterséges intelligencia osztályozza a bejövő szövegeket, és eljuttatja a megfelelő személyekhez, akik megoldják azokat. Így a felhasználónak nem kell azon gondolkozni, hogy a panasza most milyen kategóriába tartozik vagy ki a felelős a megoldásért. Végezetül a legszigorúbb adatvédelmi irányelvek alapján semmilyen személyes adat megadására sem kötelezzük a felhasználót. Fontos volt még a többnyelvűség is, így az alkalmazás első verziója magyar, román és angol nyelven elérhető, de a jövőben szeretnék további nyelveket is hozzáadni.
Mit gondol, mikorra válik úgy használhatóvá ez az applikáció, hogy azt marosvásárhelyiek sokasága telepíthesse a telefonjára?
Remélem két hét múlva a tesztverzió már a Play Store-ban lesz Android eszközökre, így onnan is letölthetővé válik. Fontos lenne, hogy minél többen próbálják ki, mert az észrevételek, javaslatok nyomán fogjuk tökéletesíteni az alkalmazást. Legkésőbb június végére kilépünk a tesztfázisból, így mindenki számára bátran tudjuk ajánlani majd. Ezzel azonban nem ér véget a munka: egy alkalmazás esetében létfontosságú a folytonos fejlesztés és javítás, hogy újabb és újabb verziók során egyre jobb alkalmazás születhessen.
W. Szabó Péter neve szinte a semmiből került be a marosvásárhelyi közbeszédbe. Először a TEDx kapcsán, aztán később a Társadalmi Párbeszéd keretei között, végül pedig a marosvásárhelyi tanácsosjelöltek sorában találkozhattunk a nevével. Honnan az indíttatás, ami most a közösségi élet irányába sodorta?
Nagyon szeretem Marosvásárhelyt. Egy csodálatos város, rengeteg értékes emberrel, gazdag történelmi múlttal, kultúrával és egyedi lehetőségekkel. Sajnos miután hazaköltöztem Londonból, szomorúan tapasztaltam, hogy Marosvásárhely nem aknázza ki lehetőségeit. Hatalmas lemaradással küzd nemcsak a nyugat-európai városokhoz képest, de sok romániai városhoz képest is. Rájöttem, hogy ezért én is hibás vagyok, hiszen nem tettem semmit, hogy ne így legyen. Most szeretnék mindent megtenni, hogy Marosvásárhely egy élhetőbb város legyen.
Az informatika, a digitális világ irányából nem jellemző, hogy valaki a politika felé kacsintgasson. Marosvásárhelyen ezt eddig szinte kizárólag csak egy bizonyos párt mondhatta el magáról, hogy a technológiai fejlődés szempontjából is képes a város jövőjét vizsgálni. Ez most másképp lesz az RMDSZ esetében is?
Úgy gondolom, hogy 2020-ban minden párt számára fontos kérdés kellene legyen a digitalizáció, a technikai fejlődés. Annak kimondottan örülök, hogy a RMDSZ-től ez nem idegen és felkarolja az ilyen irányú kezdeményezéseket. Nem titok, hogy amikor hazatértem a városba, megkeresett az a bizonyos párt, a POL is. Noha néhány kérdésben hasonló véleményen vagyok velük, közösségi szempontból elsősorban erdélyi magyar emberként tevékenykednék, így az RMDSZ közelebb áll a szívemhez. Ezért is örülök, hogy az RMDSZ csapatához csatlakozhattam.
Miért jön haza Londonból egy sikeres magyar fiatal, amikor mindene megadatott, amire vágyhat, és miért pont Marosvásárhelyre, ami fejlődés helyett visszafejlődik, a politikusok román-magyar konfliktusok fenntartásából maradnak pozícióban, a magyar közösség megosztottságán pedig csak a helyi magyar politikusok tudnak túltenni?
Mielőtt hazajöttem volna Londonból senior manager (felső vezető – a szerk. megj.) voltam egy nagy részvénytársaságnál, a Temze partján laktam, és épp akkor jelent meg egy szakkönyv is, amit írtam. Van viszont valami, ami ennél is fontosab: ez pedig számomra a szülőföldem. Hazát nem vehetsz pénzért. Nem szerettem volna a gyerekeimet Londonban nevelni. Nem szeretnék a majdani unokáimmal angolul beszélni. Az nagyon fáj, hogy a román-magyar konfliktusok még ma is mindegyre fellángolnak, az is, hogy a közösség megosztott. Ha valamit tanulhatunk Nagy-Britannia történelméből, az mindenképp a megosztottság és az etnikumok közti konfliktusok ára. Írország Faughart után vagy Skócia Culloden után lassan kezdte elveszíteni identitását. Noha ma megpróbálják feltámasztani, helyrehozhatatlan károkat szenvedett ez a két ősi kultúra. Nagyon remélem, hogy a magyar nyelv sosem jut a Gaeilge vagy Gaelic nyelv sorsára, de ezt csak mi akadályozhatjuk meg.
Mondjon 3 olyan dolgot, informatikai, technológiai szempontból, amelyet a város meg kellene lépjen ahhoz, hogy versenyképes tudjon maradni más városokhoz képest, illetve élhetőbb tudjon lenni az itteni emberek számára.
Talán a legfontosabb lépés, amit már jóval kisebb erdélyi városok is megléptek, hogy a marosvásárhelyi IT-szférát egy IT-klaszterbe lehetne szervezni a városvezetés segítségével, ami segítené az innovációt is. Amennyiben a humán- és gazdasági tőkét egy ilyen klaszterben lehetne egyesíteni, úgy létrejöhetne egy átfogó digitális stratégia.
Tavaly, amikor üzleti úton Los Angelesben jártam, lépten nyomon találkoztam olyan megoldásokkal, amelyek alkalmazhatók lennének nálunk is, csak politikai akarat kellene hozzá és egy átfogó smart-city stratégia.
Egy smart-city stratégiának az alapja, hogy különböző digitális adatgyűjtési módszerekkel (főleg szenzorok, internet of things eszközök) átfogó képet kapjunk a városról, a szolgáltatások és erőforrások használatáról. Ezen adatok birtokában javítani lehet az illető szolgáltatásokon a városlakók érdekében. Ez által csökkenthető a környezetszennyezés, a bűnözés, illetve javítható a forgalom és a tömegközlekedés. A város vezetése valós időben, automatikusan tudna reagálni bizonyos eseményekre, így összességében egy élhetőbb várossá válna Marosvásárhely.
A legsürgetőbb és talán a legfontosabb, minden lakost érintő lépés a teljeskörű digitális ügyintézés és tájékoztatás lenne, ennek szükségességét a COVID-19 járvány alatt megtapasztalhatjuk.
Van egy városi legenda, hogy az IBM valamikor a közelmúltban nagyobb beruházásra készült Marosvásárhelyen, aztán valamiért inkább Kolozsvárt választotta? Mi változott volna a város életében, ha nem puskázzuk el azt a beruházást?
Sajnos még csak nem is egyedi esetről van szó. Én magam is érintett voltam két másik IT-cég ilyen irányú terveiben. Sajnos abban a két esetben is más város mellett döntöttek. Amennyiben sikerül nagy IT-cégeket a városba vonzani, az rengeteg előnnyel jár. Nemcsak pénzügyi előnyökre gondolok, amelyek miatt már önmagában fontos lenne, hanem arra is, hogy így a legjobb informatikusokat sikerülhet a városban tartani. Ezen felül a nagy IT-cégek szinte kivétel nélkül sokat tesznek a közösségért, a városért, ahova beköltöznek. Számtalan jó példa van erre. A célirányos tevékenységek mellett, ezek a cégek támogatnák a non-profit közösségi kezdeményezéseket, alapítványok, szövetségek munkáját. Nem utolsó sorban az oktatás színvonala is nőne, ha a hallgatók az IBM-nél vagy más nagy IT-cégnél nyári gyakorlatozhatnának, ha mondjuk IBM alkalmazottak tartanának előadásokat, versenyeket, ösztöndíjakat hirdetnének. Én abban reménykedem, hogy négy év alatt az információs technológia lehet a város gazdaságának motorja, és Marosvásárhely felkerülhet az ország, sőt Európa IT térképére.
Mindezek fényében Marosvásárhelynek milyen perspektívái vannak a technológiai fejlődés szempontjából? Mire kellene törekedjen a polgármester ahhoz, hogy sajátos arcélt kapjon a város? Tud valamit kínálni ez a város a techóriások számára?
A techóriások szempontjából az első feltétel adott. Ahogy egy szénbányát is szénlelőhelyre érdemes építeni, úgy programozók számára irodát is oda terveznek, ahol sok programozót képeznek évente. Ez adott, de fontos kiépíteni a hidat az egyetemek és a cégek között. Ebben már segíthet a polgármester és a hivatala. De hiába képez Marosvásárhely kiváló informatikusokat, ha azok egy része elhagyja a várost, vagy akár az országot egyetemi tanulmányai után. Fontos, hogy Marosvásárhely egy élhető, szerethető város legyen, ahol az informatikusok tudnak fejlődni szakmájukban és emberileg. A város feladata elősegíteni a minőségi kikapcsolódást és szakmai konferenciákat, „meetupokat” egyaránt. E mellett a város segíthetné a startupokat, kezdő vállalkozásokat, projekteket, hogy a tehetséges és vállalkozó szellemű szakemberek városunkban maradjanak és azt gazdagítsák.
A másik sarkalatos kérdés az infrastruktúra. Fontos a reptér fejlesztése, illetve annak összekötése a várossal tömegközlekedés szintjén. A tömegközlekedés modernizálása, illetve a biciklis közlekedés biztonságos feltételeinek megteremtése nemcsak az informatikusok számára elengedhetetlen. Ezek a problémafelvetések a Társadalmi Párbeszéd kapcsán is elhangzottak az illetékes vállalatvezetők szájából.
Középtávon érdemes lenne abban is gondolkozni, hogy egy tech városrészt, övezetet hozzunk létre. Nagyon sikeres projekt volt az East London Tech City. Hasonló módon Marosvásárhelynek is meglehetne a maga mini „szilikon völgye”.