A marosvásárhelyi Veress Mária Spanyolországban él, de körbe utazta a nagyvilágok. Stewardessként az utolsó pillanatokig a levegőben volt, utasokkal érintkezett. Egyelőre két hétig házi elkülönítésen van, onnan szemléli a Spanyolországban történteket. Nem biztató a helyzet.
Itt kell élni, hogy megértse az ember, de még így is nehéz.
Nehéz elfogadni a helyzetet és főleg megérteni, hogy tudott ennyire elfajulni a dolog és miért nem reagált hamarabb a hatóság.
Spanyolországban január 31-en jegyezték fel az első Covid-19-es beteget, egy német állampolgár a Kanári Szigeteken. Február 24-ig még csak egy eset volt, viszont utána már átterjedt a félszigetre is.
Március 8-a után viharszerűen szétterjedt az egész országban.
Fontosnak tartom, hogy megjegyezzem ezt a dátumot, ugyanis a Nők Napja alkalmából óriási tüntetések voltak a női jogok megvédéséért, országszerte, de a legnagyobb Madridban, ahol már köztudott volt, hogy nagyon sok koronavírus-fertőzött eset van. Aztán két fontos focimeccs és március 9-e után teljesen megváltozott az átlagos kép.
Ami számunkra érthetetlen, hogy miért nem reagáltak az hatóságok hamarabb?
Kevesebb mint két hónap alatt 40.000-re nőtt a fertőzöttek száma és több mint 2800 halott van. Március 16-án vezették be a szükségállapotot az országban és a tegnap a miniszterelnök kérvényezte, hogy meghosszabbítsák egészen április 11-ig.
A tények: itt senki nem vette komolyan a dolgot, (annak ellenére, hogy volt példa rá, Olaszország egy héttel előttünk jár mindenben). Mindenki élte az életet normálisan, puszilózás, ölelkezés (hozzá tartozik a spanyol kultúrához).
Mikor bevezették a kijárási tilalmat, mindenki elindult kirándulni, bulikat rendeztek mindenhol… ismétlem: senki nem vette komolyan. Viszont az üzleteket kiürítették. Majd egy hétre volt szükség, hogy az emberek a pánikból és a hisztériából kigyógyuljanak és otthon maradjanak, nyugodtan.
Az üzletekben lehet kapni mindent, viszont stresszes állapot alakul ki mikor bevásárolni kell menni, maszk, kesztyű, fertőtlenítőszer stb.
Még stresszesebb mikor egyre többen a baráti körből jelentik, hogy fertőzöttek.
Madridban a helyzet nagyon eldurvult. Sajnos az egészségügyben dolgozók 50%-a elkapta a vírust, ami nagyon lassítja a munkájukat. Ez többek között azért is van mert nincs kellő és elegendő orvosi felszerelés (XXI-ik században ez érthetetlen).
A temetkezési vállalatok nem tudjak már ellátni az egyre több elhalálozási esetet, így a jégpalotát (Madrid fedett korcsolya pályáját) átalakították hullaházzá. Az orvosok értékelik, hogy minden este az emberek kiállnak az ablakba és tapsolnak, énekelnek, táncolnak.
De a legjobban azt értékelik, ha mindenki otthon marad, mert ez az egyedüli megoldás, hogy fékezzék a járvány terjedését.
Biztonságban érzem magam? Nem!
Senki sem érezheti biztonságban magát. Viszont komolyan vettük a kialakult helyzetet.
Én repülőn dolgozom. Éppen ezért sok emberrel van dolgom, kapcsolatom ezáltal, és házi karanténba kényszerültem már közel 10 napja. A repülőtársaság, ahol dolgozom 85%-kal lecsökkentette a járatait. A repülök hibernálnak, én meg úgyszintén.
Mivelhogy nem lehet tudni, hogy vírushordozó vagyok-e vagy sem, ajánlott karanténban vagyok. Ami azt jelenti, hogy 10 napja nem voltam kint, kivéve a ház udvarát és a ház környékét.
Szerencsére olyan helyen lakom, ahol nincs sok ember és minimális a közlekedés is.
Röviden így néz ki a spanyolországi helyzet, de sajnos minden nap változik, minden nap újabb hírekkel tudnám kiegészíteni a beszámolót. Vigyázzatok magatokra! (marosvasarhelyiek.ro)