Az átjárók kivilágítását célozták meg, a közlekedéskultúrán kellene javítani.
Végre megértették: Marosvásárhely egy olyan város, ahol a gyalogosok minimális biztonsága érdekében sokkal jobban meg kell világítani a gyalogátjárókat.
Ez egy szükséges, de nem elégséges lépés: mindenesetre, van olyan város, ahol a kiemelt világításnak köszönhetően a kritikus átjáróknál nem történt több halálos baleset.
Marosvásárhely forgalmát figyelembe véve majd mindegyik „zebra” reflektorfénybe kerülhetne. Rengeteg a gépkocsi a városban, kevés a parkolóhely, gyatra a közszállítás, nincsenek kerékpársávok, az emberek rohannak. Reggel iskolába és/vagy munkába, délután iskolába és/vagy haza, még később foglalkozásra vinni a gyermeke(ke)t, bevásárolni stb. Merthogy nem biztonságos a közlekedés. Sokan még a másik utcáig is autóval viszik a gyereket, hogy ne kelljen átkelnie az átjárón.
Viszont a közlekedés kultúrájában is van javítanivalónk. Az egész pedig összefügg egymással.
Minap a Hosszú utcán (mai nevén 1918-as sugárút) a négysávos részen anyuka a rollert szorongató kisfiát rángatta magával keresztül az úttesten. A négy sávon, melyen – szerencséjére – figyeltek a gépkocsivezetők. Többen is hangos dudálással hívták fel a figyelmét elrettentő példájára, mire egyszerűen – talán elkeseredetten – válaszolt: – ha nem érem el ezt a buszt, ki tudja mikor jön a következő!?
A közlekedés kultúráján a menetrendszerű tömegközlekedéssel is nagyot tudunk előrelépni… De maradhatnak a reflektorfénybe került csíkos „zebrák” is!