fbpx
Közélet Megye

Karácsonykor mindenki megtalálja, amit keres, amit év közben szem elől veszített

Tizenhat évig volt Szováta polgármestere, negyedik éve Maros Megye Tanácsának elnöke, Péter Ferencről kijelenthetjük, hogy Maros megye egyik legismertebb és legnagyobb tapasztalattal rendelkező önkormányzati vezetője. Fürdővárosi megvalósításait, majd Maros megye vezetőjeként elért eredményeit sokan ismerik, de hogy mi szeretett volna lenni gyerekkorában, mit gondol saját magáról és a világról, az kevés nyilvánosságot kapott. Mit jelent számára a karácsony, hogyan ünnepel családjával? Most ezekről kérdeztük.

Advent negyedik vasárnapja közeledik, azt érezni mindenhol, hogy az emberek rohangálnak, mindenhonnan az jön velünk szembe, hogy itt az év vége és a vele járó felfordulás. Hogyan emlékszik vissza gyerekkora karácsonyára?

Emlékeimben az él mai napig a legerősebben, ahogy édesanyámnak segítettünk megsütni a különféle süteményeket az ünnepre. Ahogy a friss kalács illata elárasztotta az egész lakást, az feledhetetlen. Mégis a dagasztótál aljából összekapart tésztán, „vakarékon” és a megmaradt tésztakrémen kaptunk össze a nővéremmel. Disznóvágás, torokpecsenye, cikakáposzta, gömböc és véres-májas. A karácsonyi időszak kötelező hozzávalói. Az idősek elengedhetetlen történetei. A zsúfolásig tömött templom az istentisztelet alatt, majd az ezt követő karácsonyi vacsora. Ezek mind meghitt családi pillanatok voltak.

Családapaként ez változott? Esetleg politikusként már más hangulatban készül a karácsonyra?

Most is hasonló hangulat megteremtésére törekszünk családunkban. Persze az idők változnak, a világ rohanásával pedig a karácsonyról alkotott képe is észrevétlenül változik az embernek. A disznóvágás pl. már nem feltétlenül kötelező elem a karácsonyi időszakban, viszont sosem utazunk el karácsonykor, hanem együtt készülünk az ünnepre, közösen sütünk, főzünk. Én minden alkalommal elmegyek az istentiszteletre, azonban a családunk nagyobbik része katolikus, így az sem ritka, hogy a karácsonyi szentmisére is elkísérem őket. A családunkban ez hagyomány. Politikusként az év végéhez közeledve magam is sokszor megállok és kiértékelem az esztendőt. Amikor számadást végzünk, mindig kielemezzük, mit lehetett volna jobban, másként megoldani, és ezek máris új terveket és ötleteket eredményeznek. Hittel várom a karácsonyt és bizakodással az új esztendőt. Olyan ünnepet szeretnék, amely kizökkent bennünket a mindennapokból, olyan találkozásokat, amelyek az egymás melletti kitartást erősítik. Kívánom, hogy idén karácsonykor mindenki megtalálja, amit keres, amit év közben szem elől veszített.

Ön ízig-vérig sóvidéki… Mennyire meghatározóak életében a szülőváros és a gyerekkor helyszínei?

Gyermekkorom legkedvesebb emlékei Szovátához, illetve Atyhához köthetők. Előbbi a szülővárosom, utóbbi viszont azért kedves számomra, mert édesanyám innen származik. Nagyszerű helyen születtem és nevelkedtem. Gyerekkoromban nem volt olyan nap, hogy ne rúgtuk volna a bőrt, vagy ne jártuk volna a természetet. Nyáron nagyokat fürödtünk a Medve-tóban, és amikor elutaztunk Atyhára nagymamámhoz és a nagybátyám családjához, még a szénacsinálás vagy a szilvaszedés is örömöt okozott. Az ottani élmények nagyban befolyásolták azt, hogy természetjáró, hegyet ismerő ember lettem.

Minden gyerek elképzeli, hogy majd felnőttként milyen hivatást szeretne gyakorolni. Mit álmodott meg annak idején magának?

Kisgyermekként azt szerettem volna, hogy repülős tiszt legyen belőlem, mert akkoriban más módon elérhetetlennek tűnt számomra a repülés. Később kezdett foglalkoztatni az elektronika, különböző szakkörökre jártam, azt hittem, elektronikai szakember leszek. Érdekelt a televízió és a rádió világa is. Azokban az időkben kevesebb pályaválasztási lehetőség volt, mint napjainkban, és más volt a mentalitás is. Ma a felnőttek állandó rohanásban élnek, azt mondogatjuk, hogy nincs időnk semmire. A gyerek pedig haragszik, ha nem azt a sílécet, biciklit, sportcipőt vesszük meg neki, amelyiket ő az interneten kinézte magának. A mi gyermekkorunkban örvendtünk, ha volt egy síléc, amit a lábunkra tudtunk „bogozni”, egy jól csúszó szánkó és le tudtunk ereszkedni a közeli domboldalon. Ezzel szemben napjaink legnagyobb kihívása, hogy kellő időt tudunk-e tölteni azokkal az emberekkel, akik fontosak, és azokkal a dolgokkal, amelyek értékesek.

Melyek azok az eddig elért eredmények, amelyekre büszke?

A polgármesteri időszakomra emlékezve örömmel tölt el, hogy turisztikailag sikerült fellendítenünk Szovátát. Büszke vagyok arra, hogy létrehoztuk a Maros Közbirtokosságot, ez sok munkával járt. A megyei tanácselnöki mandátumom ideje alatt még nagyobb és összetettebb kihívásokkal szembesültem. De sikerült újra elindítanunk a marosvásárhelyi repülőteret, befejeztük a Transilvania Motor Ring motorsportpályát, amiben már elég sokan kételkedtek. S talán nem túlzok, ha azt mondom, kiemelten sok olyan aszfaltozott útszakaszt adtunk át, amelyek korábban csak szekérrel voltak járhatók. Átfogó korszerűsítési munkálatokba kezdtünk a megyei kórháznál. Ezt is meg kell említenem, bár itt annyi a teendő, hogy csak az ott dolgozók és a betegek egy kisebb része tapasztalhatja ennek jelentőségét. Ugyanakkor az elmúlt három és fél évben bebizonyítottuk, hogy a megyét etnikai szempontokon felülemelkedve is lehet vezetni. A fejlesztéseknek ugyanis nincs nemzetiségi hovatartozásuk.

Van még terve, ami nem valósult meg, de szeretné elérni?

Az ember addig él, amíg vannak célkitűzései és vannak tervei. A soron következő közvetlen választásokon szeretnék újra megyei tanácselnöki mandátumot nyerni. Meglehetősen sok olyan tervem van a Maros megyei emberek számára, amelyek kivitelezéséhez még időre van szükségem. Maros megyének komoly potenciálja van a turizmus és a gazdaság területén is, így a következő években szeretnék olyan terveket indítani, amelyek gazdaságilag megerősítik a megyét, munkahelyeket teremtenek. Ez részben új infrastrukturális beruházások révén lehetséges, részben pedig az utak, a repülőtér, a kórházak és intézmények fejlesztésével valósítható meg. Itt még sok a tennivaló. Idősebb koromra viszont, ha az élet is úgy hozza, szeretnék egy saját vendégfogadó egységet. Amolyan kisebbet, ami tükrözi mindazt, amit a vendégszeretetről gondolok, s ahol a kiszolgálás is olyan, amilyennek megálmodom. Az üzlet ebben másodlagos szempont. Az igazi öröm az volna, ha elbeszélgethetnék a vendégekkel, s távozáskor azt látnám az arcukon, hogy nemcsak elégedetten, de élményekkel gazdagodva lépnek ki az ajtón.

forrás_székelyhon.ro

fotó_RMDSZ, Maros megyei szervezet facebook oldala

Ajánlott bejegyzések

Nagycsütörtöki koncertsorozatot szervez a Hagyományok Háza Alapítvány

Rákóczi Kinga

Marosvásárhely ukrajnai testvérvárosának üzent ma a polgármester és az alpolgármester

Rákóczi Kinga

Nőtt a munkanélküliség a megyében

Rákóczi Kinga
Betöltés....

Ez a weboldal sütik használatával javítja az Ön élményét. Feltételezzük, hogy ezzel rendben van, de kérésre leiratkozhat. Elfogadás Bővebben